A stressz előretekeri a biológiai óránkat és öregebbé teszi a szervezetünket

A valós életkorunkat a születési dátumunk mutatja. Az epigenetikus, más néven biológiai életkor viszont a sejtek, szövetek és szervrendszerek életkorát jelenti, vagyis hogy azok az átlagosnál jobb vagy rosszabb állapotban vannak-e. Egy új kutatás szerint biológiai életkorunk emelkedhet és csökkenhet a stresszes események hatására.

IS09B657Z Fotó: JAG IMAGES

Az életkort a születésnapok számával mérjük – ez az úgynevezett kronológiai életkor. De az emberek biológiai­lag idősebbek vagy fiatalabbak lehetnek kronológiai koruknál, olyan tényezőktől függően, mint hogy dohányoznak vagy eleget alszanak-e.

A valós életkor és a biológiai életkor általában a húszas éveink végéig együtt halad, vagyis a szervezetünk ekkor még nem öregszik gyorsabban az átlagosnál. Életvitelünk, genetikánk és a bennünket érő környezeti tényezők hatására ez azonban megváltozhat.

Egyesek már harmincévesen jóval idősebbnek érezhetik magukat a kortársaiknál, mások nyolcvanévesen is frissek testileg és szellemileg, ami nem mondható el minden ötvenévesről.

Ebből a szempontból érdekes eredmény, hogy biológiailag idősebbek leszünk valamilyen súlyos stressz hatására, de visszafiatalodunk, amikor felépülünk – derül ki egy tanulmányból, amely olyan emberek DNS-ét elemezte, akik sürgős csípőműtéten, súlyos Covid–19-betegségen estek át, illetve terhesek voltak. – Ez a helyreállítás azt sugallja, megvan a gépezetünk ahhoz, hogy legalább egy kicsit vissza tudjuk tekerni a biológiai órát – idézte a New Scientist James White-­ot, az észak-karolinai Duke Egyetem munkatársát, aki Vadim Gladyshevvel együtt vezette a tanulmányt a Harvard Egyetemen.

A biológiai életkor mérésére a kutatók az „epigenetikus órát” használják, amely a DNS-en lévő metilcsoportok mintázatait elemzi, amelyek korrelálnak az életkorral. (Az epigenetikus órát kiötlőjéről Horvath-órának is szokták emlegetni. A Németországban született Steve Horvath, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem  professzora dolgozta ki az életkor megállapítására használt epigenetikai módszer alapjait.)

Az amerikai kutatók háromféle stresszes esemény biológiai életkorra gyakorolt hatását elemezték. Az elsőben a csapat megállapította, hogy kilenc, átlagosan 81 éves ember biológiai életkora gyorsan emelkedett, amikor sürgősségi csípőműtétet hajtottak végre rajtuk, de a következő héten a biológiai óra a műtét előtti kort mutatta.

Ezt követően 29, átlagosan hatvanéves, súlyos Covid–19-fertőzéssel kórházban kezelt, majd onnan hazaengedett embert teszteltek. A nők biológiai életkora a hazabocsátásuk után csökkent, a férfiaké azonban nem, valószínűleg azért, mert a férfiaknak átlagosan hosszabb ideig tartott a betegségből a teljes felépülés.

Végül több mint kétszáz várandós nő adatait tekintették át. A terhességről tudott, hogy miközben csodás állapot, stresszt okoz a szervezetben. A kismamák biológiai életkora nőtt a terhesség alatt, de a szülés után hat héttel a várandósság korai szakaszában tapasztalt szint alá került.

Az az elképzelés, hogy a biológiai öregedés felgyorsul a stresszes események során, de utána megfordul, összhangban van egy korábbi tanulmánnyal, amely szerint az emberek ősz haja néha visszanyeri eredeti színét, miután az adott egyén kilábal a pszichológiai­lag megterhelő eseményekből, például lezárul a válása.

Luigi Fontana, az ausztrál Sydney Egyetem munkatársa azonban azt mondja, hogy bár a biológiai életkorban előfordulhatnak rövid távú ingadozások, az általános tendencia továbbra is az öregedés irányába mutat.

Azonban ma már tudjuk, hogy a bio­lógiai öregedés legalább némileg visszafordítható, és ez felveti annak lehetőségét, hogy olyan terápiákat fejlesszünk ki, amelyek ezt a visszafordítást fokozhatják.

Borítókép: A biológiai öregedés némileg visszafordítható. (Forrás: Jag Images)