Hosszú távon alapvetően tönkretehetik a gyermekük kapcsolatát az étellel, és mindez komplexusokhoz, testképzavarhoz, az élelmiszerek démonizálásához vezethet – olvasható a Midmegette cikkében.
Nem is gondolnánk, hogy mennyire meghatározza az étellel kialakított viszonyunkat, egyes élelmiszerekkel szembeni viszolygásunkat, és úgy általában az étkezési szokásainkat mindaz, amit gyerekként tapasztalunk. Nemcsak a szüleink által látott példa lehet minta, hanem hatnak ránk azok a mondatok, szavak és persze tettek, amelyek valahogy az étkezéshez kapcsolódnak.
Ki ne hallotta volna azt a mondatot, hogy „addig nincs édesség, amíg az ebéd el nem fogyott”, vagy hogy „vacsora előtt nincs sütemény, mert azzal fogsz jóllakni”?
Szüleink vagy nagyszüleink nem ártó, bántó szándékkal használták szinte ugyanazokat a mondatokat, szófordulatokat, amelyek később meghatározták a gyermekeik életét, a kapcsolatukat az étellel.
Edd meg a zöldséget, és kapsz süteményt
Az egyik legrosszabb mondat, ami elhangozhat, hogy az édességet jutalmazásra használjuk. Egyes zöldségeket belediktálni sem lehet a gyerekekbe, ilyen a brokkoli, a tök, kelbimbó, spenót és a sóska. Sok szülő úgy szeretné változatos étrendre nevelni a gyermekét, hogy csak akkor kap desszertet az ebéd után, ha megette a zöldséget. Úgy tűnhet, ez egy win-win szituáció, ám hosszú távon a gyermek, akár még felnőttként is, viszolyoghat egyes élelmiszerek, ételek láttán – olvasható a Huffington Poston.
A teljes cikket a Mindmegette.hu oldalon olvashatják el.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)
