Matolcsy György: Térségünk jövője – a jövő térsége

Mára egyértelművé vált, hogy még az Európai Unióban is megőrizték a térség államai a Nyugat-Európához képest kialakult történelmi eltéréseiket.

Katowice, 2021. június 30. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Eduard Heger szlovák, Mateusz Morawiecki lengyel, Orbán Viktor magyar és Andrej Babis cseh miniszterelnök (elöl, b-j) érkezik a visegrádi csoport (V4) miniszterelnökeinek csúcsértekezletére Katowicében 2021. június 30-án. A találkozón Magyarország átveszi a V4 soros elnökségét. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Mára egyértelművé vált, hogy még az Európai Unióban is megőrizték a térség államai a Nyugat-Európához képest kialakult történelmi eltéréseiket, ezért jövőjük is jelentősen különbözhet az EU más térségeinek jövőjétől. A balti országok már a skandináv gazdaság részei, a V4 országok gazdaságai összefűződtek a német, észak-itáliai és osztrák gazdasággal. Lengyelország középhatalmi gazdaságot épít, Romániát pedig az egyensúlytalan növekedése a déli eurózóna-térség felé viszi.

A jövőt formáló megatrendek az északi három balti államot, valamint délen Romániát kifelé viszik a térségből, miközben belül a V4-ek politikai szövetsége egy új európai magot formál. A Balkán egésze nem közeledik a térséghez, az erős kivétel Szerbia, így a román gazdaság helyére a szerb gazdaság szállhat fel a jövő felé tartó hajóra.

Merre tart térségünk hajója?

Térségünk jövője, hogy az európai jövő térsége legyen

A gazdasági dinamika térségünkben erősebb, mint az EU nálunk fejlettebb országaiban. Ez a nem mindenhol sikeres, végül mégis eredményes piaci és demokratikus átmenet hozadéka. Belső forrása a motivált és képzett munkaerő. Külső forrásai a fejlett technológia, tőke és piaci tudás beáramlása, valamint az EU-források. A növekedést egyaránt támogatja a magas foglalkoztatás, a magas beruházási ráta, az újraiparosítás, a termelékenység növekedése és a magas belföldi hozzáadott értékre épülő új szolgáltatószektor.

Ezek révén térségünk minden országa jelentős gazdasági felzárkózást ért el az elmúlt harminc évben az EU-átlaghoz, sőt a fejlett nyugat-európai országokhoz képest is. Ruchir Sharma, a Morgan Stanley stratégája a fejlett országok körét a 17 ezer dolláros egy főre jutó jövedelem fölött húzza meg, amelybe számításai szerint a második világháború óta csak 18 ország lépett be újonnan. Ebből a 18 országból hat kelet-közép-európai (a balti államok, Csehország, Szlovákia és Szlovénia), és a következő belépő Lengyelország és Magyarország lehet. A fejlett országok klubjába való összes új belépőnek hamarosan tehát közel fele a régiónkból származhat, ami azt jelzi, hogy Közép-Kelet-Európa nemcsak az Európai Unió, hanem a világ egyik növekedési motorja és legsikeresebb régiója lehet. 

A térség sikeres felzárkózása csoportos felzárkózás

A világgazdaság 1945 után lezajlott sikertörténetei arra az aranyszabályra épülnek, hogy nem egyetlen ország, hanem az országok egy csoportja hajt végre ugrást. Japán 1950–1973 közötti sikere a kivétel, amely az USA ázsiai háborús politikájára épült, így valójában az 1914–1945 között zajló hosszú brit–német világháborút folytató hidegháborús hadviselést használta fel a gazdasági ugrásra. A többi példa már csoportos, így a kelet-ázsiai kistigrisek (Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr és Tajvan) felemelkedése, Európa déli államaiban (Portugália Spanyolország, Olaszország és Görögország) az európai szint utolérése, amivel egy időben zajlott az ír felzárkózás és a kínai megavárosok sikeres fejlettségi ugrása. Ezek mellé érkezik meg térségünk, várhatóan még ebben az évtizedben.

A térség felzárkózása egyensúlyi növekedésre épül, ezért fenntartható

Térségünk egészében – nem mindenkinél és nem minden időszakban – a felzárkózás fenntartható egyensúlyokra épül, ahol a román egyensúlytalanság a kivétel. A 2010 előtt érvényes, két évtizedes magyar és a tartós román kivétel mellett ez a térség egészére igaz. Ez jelenti az egyik döntő különbséget a dél-európai felzárkózási modellhez képest, ami egyre kevésbé fenntartható. Aki térségünkben szakít az egyensúlyi felzárkózással, az visszacsúszik délre, illetve saját múltjába.

A térség felzárkózásának motorja a feldolgozóipar

Az elmúlt 150 évben a világgazdaság fejlődésének az volt a titka, hogy az nyert, aki a feldolgozóipart fejlesztette. Az USA a nagy nyertes, és ma is tartja 25 százalékos globális GDP-részesedését. Ennek alapja, hogy 1890-ben az amerikai ipari termelés már meghaladta a brit, francia és német teljesítményt, majd felülmúlta ezen országok együttes termelését és megközelítette az akkori világgazdaság feldolgozóipari értékének 50 százalékát.

A feldolgozóiparnak az a titka, hogy aránytalanul nagy a beruházási és kutatási-fejlesztési igénye, ezek mögött pedig az oktatási és tudástőke felhalmozása. Aki a feldolgozóiparban sikeres, az a tőke- és tudásfelhalmozásban is sikeres, és megfordítva.

Térségünk nyitott az új megoldásokra és nem korlátozzák a múltban kialakult monopóliumok

A rendszerváltoztatás során a térség összes államában megszűntek a korábbi gazdasági szerkezetek és velük együtt a régi monopóliumok. A társadalom és a gazdasági szereplők egy gyorsított „rombolás és újjáépítés” folyamaton mentek át, ahol a változás állandó volt, igen erős alkalmazkodási kényszerrel. Hasonló kényszert élt át Nyugat-Európa 1945 után, míg hasonló kihívást és lehetőséget kapott Japán, a kistigrisek és Kína.

Az EU fejlett országaival szemben ezért térségünkben az új, modern, jobb, hatékonyabb, kreatív és leleményes megoldások felé nagyobb a nyitottság. Az új monopóliumok is újak, nem régiek, a korábbi állampárti érdekhálók eltűntek, az újak még alakulnak.

Térségünk szereplőinek többsége önálló jegybanki politikára építhet

A térség országainak fele önálló pénzpolitikára építhet, ami döntő forrása a gazdaságpolitikai önállóságnak. Az önálló pénzpolitika a jövő megnyerését tekintve felértékelődik, mert a tőkeintenzív pályához szükséges új tőkefelhalmozást az önálló jegybankok jobban képesek célzott eszközökkel támogatni, mint az euróövezet.

Térségünk mérete, nyitottsága, stabilitása és dinamikája vonzó a világgazdaság vezető szereplői számára

Térségünk, az EU-tagság adta piaci hozzáférés mellett, közel százmilliós lakosságával már elég nagy a globális befektetők nagyobb projektjei számára. A hely és méret mellett a nyitottság és az új befogadása is előny. A térség politikai stabilitása, az egyensúlyi felzárkózási modell, valamint az erős dinamika együtt kívánatos üzleti partnerré, sőt stratégiai szövetségessé teszik térségünket a világgazdaság erős szereplői számára. Erre épülnek az eddigi és a jövő üzleti szövetségei, azokra pedig a politikai szövetségek.

P.S.

„Hasonló a hasonlónak örül, hasonló a hasonlót vonzza” – latin, illetve New Age közmondás.

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke

A Magyar Nemzeti Bank elnökének összes írása a magyarnemzet.hu/rovat/PC19 oldalon olvasható.

Borítókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán