Tiltsák be Az arany embert, mer’ nem genderkonform!

Mit szeretne 2021-ben egy író, aki azt mondja, hogy vegyék ki a kötelező olvasmányok közül Jókai Mór Az arany emberét és Szabó Magda Bárány Boldizsárját, merthogy azok nem genderkonformok, sőt elavult, retrográd nemi sztereotípiákat közvetítenek?

Egyszerű: egy kis figyelmet, tizenöt perc hírnevet.

Tóth Krisztina író bizonyára tisztában van a kijelentésére várható reakciókkal. Éppen ezért sokat edzhetett előtte, hogy utána européer jógapózba vágva magát, fejcsóválva fölényeskedjen a magyar nép ósdi észjárásán, hisz „ezek” felháborodtak a nemes, szent nyugati kultúrlefolyókból kiszűrt eszméin.

Szóval mondandóját nem kell komolyan vennünk, Tóth Krisztina ugyanis csak egy kis figyelemre vágyik. Az angolszász nyelvben van erre egy megfelelő kifejezés, amit most nem idézek. A figyelmet megkapta, de nem kell a véleményén felháborodni, hanem inkább sajnálkozni rajta.

Arra vagyok ugyanis kíváncsi, hogy Tóth Krisztináék meddig élnek abban a tévhitben, hogy a kifogásaik – sztereotip nemi szerepek (szerintük), ósdi nyelvezet (szerintük) – igazán eredeti, korszerű, közérdeklődésre érdemes gondolatok?

Merthogy nem azok, sőt a legretrográdabb, igazi sötét középkori, hagymázas marhaságok. Aki manapság ilyeneket mond, az nagyon korszerűnek akar látszani, csakhogy éppen az ellenkezőjét bizonyítja: elárulja, hogy írástudó létére mennyire befolyásolható, hogy a kultúrbalos eszmék szolgálólányává szegődött.

Voltaképpen az a bajom Tóth Krisztina gondolkodásával, hogy retrográd és unalmas, visszaböfögi az éppen időszerű nyugati kultúrdiskurzus paneljeit – nem is olyan régen még az irodalmi marxizmusért lelkesedett a nyugati értelmiség, szóval ennyire érvényes és fontos a véleményük bármilyen kulturális ügyben. Az meg nagyon-nagyon szomorú, hogy Tóth Krisztina Jókairól is csak azt tudja mondani, hogy művei „nehezen olvashatók” – ez van, Tóth Krisztinát sem lehet lángelméjűséggel meggyanúsítani.

De a legjobbat a Bárány Boldizsárról mondja, és ezzel a megjegyzésével már versenyre kel a különféle amerikai csatornákon megnyilvánuló szakértőkkel – többek között azzal a felvilágosult világhaladár nővel, aki szerint a matematika rasszista, mert a rabszolgákat: megszámolták!

Tehát halljuk Krisztinát:

„Hasonló problémám van az alsósoknak ajánlott Bárány Boldizsárral. Felsorolom Borbála (Bárány Boldizsár édesanyja) tulajdonságait: szerény, halk szavú, szorgos. Mindig melegen teszi a levest az ura elé. Rendben tartja a házat, és amint van egy kis ideje, rohan a fodrászműhelybe. Sose ül le. Aranykezű, azaz mindig jókat főz.”

Erről nekem csak az jut eszembe, hogy ha bárki meg akarná kérni Tóth Krisztina kezét, gondoljon arra, hogy bizonyára nem aranykezű, és a vasárnapi húsleves távolabb kerülne az asztalától, mint a makói hagyma a jeruzsálemi fügétől.

A Gutenberg-galaxis tudat- és társadalomformáló mindenhatóságában – sajnos elég naivan – hívő író azt mondja, hogy „a gyerekeink az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek”. Talán azért, mert korábban, az óvodában legókockákból építették fel a nemi szerepeket, de a szaporítószerveket csak később, végzős korukban helyezik el rájuk, mert ez így eurokonform.

Mindezek után nem különösebben örülök annak, hogy Tóth Krisztina a retrográd, elavult nézeteit nemsokára magyar középiskolákban is népszerűsítheti. Egy budapesti és négy vidéki középiskolában indul a Szépírók Társasága új oktatási programja, amely az Európai Unió támogatásával valósul meg. Budapesti, ajkai, debreceni, pécsi és székesfehérvári középiskolások találkozhatnak írókkal, költőkkel, egyelőre online formában.

Bizonyára nem marad el a Jókai-szapulás sem. De hát a nagy magyar írót parafrazálva: az ég nem a csillagoknál kezdődik, sem nem Tóth Krisztina hajszálainak végénél.