Tehát halljuk Krisztinát:
„Hasonló problémám van az alsósoknak ajánlott Bárány Boldizsárral. Felsorolom Borbála (Bárány Boldizsár édesanyja) tulajdonságait: szerény, halk szavú, szorgos. Mindig melegen teszi a levest az ura elé. Rendben tartja a házat, és amint van egy kis ideje, rohan a fodrászműhelybe. Sose ül le. Aranykezű, azaz mindig jókat főz.”
Erről nekem csak az jut eszembe, hogy ha bárki meg akarná kérni Tóth Krisztina kezét, gondoljon arra, hogy bizonyára nem aranykezű, és a vasárnapi húsleves távolabb kerülne az asztalától, mint a makói hagyma a jeruzsálemi fügétől.
A Gutenberg-galaxis tudat- és társadalomformáló mindenhatóságában – sajnos elég naivan – hívő író azt mondja, hogy „a gyerekeink az iskolában olvasott művekből építik fel, milyenek is a nemi szerepek”. Talán azért, mert korábban, az óvodában legókockákból építették fel a nemi szerepeket, de a szaporítószerveket csak később, végzős korukban helyezik el rájuk, mert ez így eurokonform.
Mindezek után nem különösebben örülök annak, hogy Tóth Krisztina a retrográd, elavult nézeteit nemsokára magyar középiskolákban is népszerűsítheti. Egy budapesti és négy vidéki középiskolában indul a Szépírók Társasága új oktatási programja, amely az Európai Unió támogatásával valósul meg. Budapesti, ajkai, debreceni, pécsi és székesfehérvári középiskolások találkozhatnak írókkal, költőkkel, egyelőre online formában.
Bizonyára nem marad el a Jókai-szapulás sem. De hát a nagy magyar írót parafrazálva: az ég nem a csillagoknál kezdődik, sem nem Tóth Krisztina hajszálainak végénél.
Vita Jókai nőábrázolásáról
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!