„A párttal, a néppel egy az utunk” – kezdetű mozgalmi indulót sok fiatal KISZ-es énekelte egészen a ’80-as évek végéig, de a kádári nosztalgia rabjai és a diktatúra haszonélvezői talán még ma is eldúdolgatják magukban így április 4-e és május elseje környékén. Sokan közülük el is hitték, hogy a nép nevében a népért menetelnek a szocializmus útján, amit a kommunista terror áldozatainak a vére festett vörösre. A rendszer kimúlásához közeledve viszont már nekik is derenghetett a lesújtó igazság, amikor kiderült, hogy vezetőik egy percig sem hittek az utópiában, a buzgó apparatcsikokat csak eszközként használták a tömegek meggyőzésére vagy megregulázására. Marxból is csak a tőkét tették a magukévá.

Tarr Zoltán, a szürke barát, aki nem is annyira szürke
Mindenki olyasmit várt, hogy amikor az Európai Parlament szavaz az ukrán háború további támogatásáról, a magyar baloldal aktuális előretolt csatára letolt gatyával elkezdi énekelni az „A börtön ablakába soha ne süt be a nap” kezdetű baloldali indulót.