Miért kell leszerbezni egy magyar színházat?

Ne legyünk szűkkeblűek, pláne ne itt, Budapesten.

20201109 Kecskemét Csomor Csilla színművésznő előadása a Kecskeméti Ifjúsági Otthonban (KIO) rendhagyó irodalomóra keretében. Fotó: Bús Csaba BCS Petőfi Népe Fotó: Bús Csaba/ Petőfi Népe

Nemrég egy szerencsétlen baleset történt a Kőröshegyi völgyhídon, kigyulladt és elégett a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház kisbusza. Az Index ezt a következő címmel tálalta az olvasóinak: „Csomor Csilla társulatának kisbusza lángolt a Kőröshegyi völgyhídon”; majd így folytatta: „A színésznő is tagja annak a szerbiai társulatnak, amelynek kisbusza kigyulladt az M7-esen. A buszon a műszaki csapat utazott a kellékekkel, próbáltak kimenteni minden értéket, mielőtt teljesen lángba borult a jármű.”

Tehát kezdjük elölről: „szerbiai társulat”.

Ez akkor lenne igaz, hogyha Csomor Csilla egy szerb társulat tagja lenne, illetve az említett társulat lenne szerb. De egyáltalán nem erről van szó. Az igaz, hogy a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház kötődik a bácskai Magyarkanizsához, az igazgatója, Andrási Attila pedig Szabadkán született, de manapság lényegében egy magyarországi székhelyű színházról van szó. Budapesten a Pozsonyi úti református templom altemplomában van állandó színpaduk, és hiánypótló történelmi témájú előadásokat tartanak többek között az 1918-as vagy az 1919-es esztendő sorsdöntő eseményeiről – legutóbb a Tizenkilenc címűt láttam, ajánlom is mindenkinek –, no meg sokat utaznak, utazószínházként működnek, így a határon túli területeken is sokszor megfordulnak. (Ha valaki kíváncsi, idén június 25-én Kiskörén adják elő az Édes Rózámat, 28-án Lepsényben is, július 19-én a Gyulai Várszínházban pedig a Zergetáncot).

Nem értem, hogy miért kell sietségből, figyelmetlenségből vagy pusztán rosszindulatból rögtön leszerbezni egy magyar színházat. Mindenki jobban járna, ha végképp elfelejtenénk a szerbező, románozó, szlovákozó reflexeket, ha határon túli magyarokról van szó – és ez az újságírók feladata, mert ők írják a köznyelvet. Az is egyfajta nyelvi Trianon, ha nem használjuk, ha elfelejtjük a hagyományos helyneveinket. A Vajdaság sem jobb, hisz mesterséges kifejezés. Tőlünk délre Bácska, Bánát, a Drávaköz, a Szerémség, összefoglalva: a Délvidék terül el. Ne legyünk szűkkeblűek, pláne ne itt, Budapesten!

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!