A virtuális világ mellett elhagyom a valóságot…

Horvátországban még nem gyorsult fel az idő, még nem kell azonnal élni.

Croatia, Central Dalmatia, Dalmatian coast, Dubrovnik, Historic Centre listed as World Heritage by UNESCO (Photo by GARDEL Bertrand / hemis.fr / hemis.fr / Hemis via AFP) Fotó: GARDEL Bertrand/AFP

Leszegett fejek a metrón. Budapest, 2021. De mondhatnék vonatot is vagy egy éttermet és bármilyen várost, ahol mindenki a mobiltelefonjának a bűvöletében él. Nyomkodjuk a képernyőt. Magányosan, a közösségi oldalunk fogságában, miközben azt hisszük, hogy a technika segítségével kinyílt a világ. Feltöltünk, bejelölünk, megosztunk, chatelünk. Akár úgy is, hogy mellettünk ül életünk szerelme. Ő sem csinál mást. Mered a kijelzőre és éli a virtuális életét.

Horvátországban töltöm a nyári szabadságom. Nem a napfény, nem a hűs tenger és nem a kabócák muzsikája ragadott meg. Nem is az, hogy bemegyek bármelyik étterembe és a pincér itt még pincér és a pénzemért nem kapok ehetetlen ételt.

Rab-sziget. Hossza huszonkettő, szélessége tizenegy kilométer. Még tízezer állandó lakosa sincs. De ez nem egy kísérleti telep, itt minden olyan, amilyen Horvátország. Reggel fél hétkor kinyit a kávézók sora. Indul az élet. Az asztalokat körbeülik, férj és feleség, barátok, ismerősök, munkatársak beszélgetnek egymással. Telt házzal kezdődik a nap. Mosolygós felszolgáló hozza az eszpresszót és a kapucsínót egy pohár vízzel. De belefér reggel egy pikoló sör vagy egy pohár bor is. És mindezek mellett mindenki olvas. Nem a telefonján előhívott oldalakat, hanem nyomtatott újságot. Napilapot. Olyat, amely negyvenhat oldalon hozza a híreket. Olyat, amit Magyarországon már többször eltemettünk. Mintha a múltban lennénk, de ez itt a jelen.

A frissen őrölt kávé illata és az emberi gesztusok sora tölti be a helyeket. Itt még nem gyorsult fel az idő, itt még nem kell azonnal élni. Van idő magadra, van idő a másikra. Egy hét, egy pillantás egy olyan világba, ahol nem múlik, hanem telik az idő.

Itthon vagyok, ülök a metrón és nyomkodom a telefont. A virtuális világ mellett elhagyom a valóságot…