Az elmúlt évtizedek egyik leghátborzongatóbb bűnügye volt az ózdi fojtogatóként elhíresült Liebe Attila által elkövetett gyilkosság. Az önjelölt színjátszó-rendező 1978-ban egy szituációs gyakorlat közben megfojtotta S. Erikát, majd a bíróság előtt azzal védekezett, hogy ő csak a mély beleélést és a szereppel történő teljes azonosulást hirdető, úgynevezett Sztanyiszlavszkij-módszert követte. A Gyurcsány-show résztvevői is ehhez kísértetiesen hasonló helyzetbe kerültek. Bár az előre leosztott szerepek szerint zajlik az előadás, közben a résztvevők magukról egyre inkább megfeledkezve mutatják ki a foguk fehérjét és esnek egymás torkának. Míg az ország egyesítését hirdetik, addig az derül ki a csatározásaikból, hogy nemhogy nem szövetségesként tekintenek egymásra, hanem esküdt ellenségként acsarkodnak, s már nem is csak a színfalak mögött.
Csak a legkirívóbb eseteket említve, Márki-Zay Péter hazaárulónak nevezte Dobrev Klárát, aki azzal retortázott, hogy kihívója gyűlöletkampányt folytat, és szétveri a szivárványkoalíciót. Gyurcsány Ferenc eközben többszörösen lehazugozta Márki-Zayt. Karácsony Gergely pedig, miután kiírták a darabból, gyorsan kiteregette a szennyest a rendezőről, aki állítólag többször is megzsarolta őt, méghozzá SMS-ben. A DK zsarolási próbálkozásairól szóló vádakra még Márki-Zay is rátromfolt. Közben Karácsony a saját mikropártjával és az őt kebelére emelő MSZP-vel is összerúgta a port: míg a már-nem-kormányfőjelölt kijelentette, hogy ő márpedig Márki-Zayt támogatja, addig a Párbeszédből és a szocialisták közül rögtön többen jelezték, hogy erre semmiképpen sem lennének hajlandók. Az egyre langymelegebbé váló Jobbikot vezető parizerpolitikus Jakab Péter pedig passzív-agresszív módon üzent Márki-Zaynak, sértődötten lamentálva „elkeseredettségét”, amiért MZP azzal gyanúsította, hogy „összeállt Dobrevvel”. Eközben Szanyi Tibor, az Iszomm kormányfőjelöltje egy nagy port felverő, nyílt levélben egyenesen bugyibucinak nevezte Márki-Zayt.
A vérszagra még a baloldali holdudvar is begerjedt, s pillanatok alatt szabadultak meg az értelmiségi lét mázától. Oszkó Péter például futóbolondnak nevezte Márki-Zayt, Konok Péter szerint pedig a Dobrevhez húzó, Karácsony-párti Barabás Richárd „csöpögő, nagy IKEA-s kék szatyrában a szelektív kukához cipelte az ágyában talált lófejet”. A legvadabbul, szinte már D’Artagnan-i hevülettel vagdalkozó baloldali megmondóemberré talán Juszt László lépett elő, aki mindenkit szúrt, akit csak ért, s még a földön fekvő, bukott Momentum-elnökbe is jóízűen törölte bele a lábát, amiért az bejelentette, hogy a lilák Márki-Zayt támogatják. Újabb fejlemény, hogy már baloldalról is emlegetni kezdték egyesek, hogy MZP a testi fenyítést is gyermeknevelési módszerként alkalmazza. Bár a Gyurcsány-show szereplői éjjel-nappal azt mantrázzák, hogy mindennél jobban gyűlölik a nemzeti kormányt és Orbán Viktort, néha mégis úgy tűnik, hogy leginkább egymás farkasai. Ahogy nő a baloldal öngyűlölete, egyre valószínűbb, hogy egy túlélőben szegény Shakespeare-dráma lesz a végkifejlet.
Borítókép: Cseh Gábor/Vas Népe
