Míg régebben a politikusok párbajban intézték el a nézeteltéréseiket (amelyek közül kedvencem Tisza István és Károlyi Mihály 1913. január 2-i párbaja, ahol Tisza megalázó vereséget mért Károlyira), addig ma Facebook-posztokban üzengetnek egymásnak. Sic transit gloria mundi, így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk, miközben az egymás fejéhez válogatott sértéseket vágó politikusok, illetve kommunikációs csapataik a legkevésbé sem egymásnak, sokkal inkább a választóknak szóló szövegeket lőnek ki a nyilvános térbe. Ezeket olvasva újra meg újra felmerül bennünk a kérdés: vajon valóban a tömegdemokrácia a legideálisabb politikai berendezkedés, amelyben a politikai kommunikációt és cselekvést szinte kizárólag a minél több szavazat megszerzésére irányuló törekvés határozza meg?
A Facebook-párbajokban néha olyan témák is előkerülnek, amelyek kapcsán akár érdemi vitát is le lehetne folytatni, ha ellenzéki oldalon lenne bárki, akivel lehetne értelmesen vitázni. Ilyen téma a hajléktalanok közterületen való életvitelszerű tartózkodása, aminek kapcsán legutóbb Kubatov Gábor és Karácsony Gergely keveredett pengeváltásba, akik – bár mindketten politikusok – éppúgy nincsenek egy súlycsoportban, ahogyan Tisza és Károlyi sem voltak. Úgy látszik, a politika időről időre a felszínre dob súlytalan szereplőket, Károlyi Mihályokat és Karácsony Gergelyeket, akiken békeidőben jókat lehet röhögni, akikkel azonban vigyázni kell, nehogy válságos időkben is komoly pozícióhoz jussanak. Ezt – remélhetőleg örök időkre – megtanultuk Károlyi kapcsán.
Ami a hajléktalanokat illeti, Kubatov Gábor posztolt egy képet, amin hajléktalanok fekszenek egy aluljáróban, és kifogásolta, hogy a baloldal hajléktalanokkal árasztotta el Budapestet. Erre Karácsony Gergely a régi marxista–leninista tolvajnyelv és mai emberi jogi liberális bullshit sajátságos keverékéből összegyúrt szöveggel válaszolt, amiben az embertelenségtől, a dehumanizálástól, a lenézéstől és a megvetéstől kezdve az uszításon keresztül a lakhatási szegénységig, a társadalmi kirekesztésig és a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségig volt minden, ami egy baloldali propagandaszótárban megtalálható.
Nem mellesleg megvádolta Kubatov Gábort, hogy egy olyan képet posztolt, ami öt éve, Tarlós István főpolgármestersége idején készült. Ami nyilvánvaló hazugság, egyrészt mert Tarlós idején nem heverésztek hajléktalanok budapesti aluljárókban, másrészt mert Kubatov és csapata ennél nyilvánvalóan sokkal profibb, harmadrészt mert minek tenne fel bárki az internetre öt évvel ezelőtti fényképeket hajléktalanokról, amikor naponta száz ilyet lehet lőni ma Budapesten – szemben az öt évvel ezelőtti állapotokkal.
Pedig lehetne értelmes kérdéseket is felvetni a téma kapcsán. Például hogy mi a kegyetlenebb dolog: a hajléktalanokat hajléktalanszállókban – akár őket erre kötelezve – elhelyezni vagy hagyni őket szabadon fagyoskodni az utcán? Mi az emberhez méltóbb lakhely egy hajléktalan számára: a metróaluljáró vagy a hajléktalanszálló? Mennyiben lehet a tartózkodási hely megválasztását a hajléktalanok szabad döntésére bízni? Milyen közegészségügyi vagy éppen város- és országimázs-vonzatai vannak a különböző megoldásoknak? Mire terjed ki a közterület használatának joga és mire nem?
Lehetne tovább sorolni a megvitatásra érdemes kérdéseket, de semmi értelme nincsen, hiszen úgy tűnik, a főváros vezetése értelmes gondolatok közlése helyett csak egy értelmetlen baloldali blabla összehozására képes a témában.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Teknős Miklós)
