Most tehát mindössze annyiról van szó, hogy a magyar országgyűlés kormányzó pártjai, továbbá két ellenzéki párt, a Jobbik és Mi Hazánk képviselői (a szavazatot leadó parlamenti képviselők több mint 83 százaléka, akik összességében a magyar társadalomnak egészen biztosan jóval több mint a felét képviselik) úgy ítélték meg, hogy mindaz, amit a pride megjelenít, és ahogyan azt megjeleníti, túlmegy a jó ízlés határain, ezért annak a fényes nappal, nyílt utcán, bárki – különös tekintettel gyermekek – által hozzáférhető módon való megjelenítése nem kívánatos. Vagyis az eddig is tiltott témák közé bekerült a különböző szexuális devianciák nyilvános megjelenítése és népszerűsítése, aminek a jogalkotó szerint – és szerintünk is – egy normális társadalomban nincsen helye. 

Nem a gyülekezési jogról van szó tehát, amint ezt a nagy hangzavarban senki által meg nem hallott módon egyébként a köztársasági elnök meg is fogalmazta, amikor megindokolta, hogy miért írta alá a törvényt. „A parlamenti képviselők több mint kétharmada által elfogadott törvényi korlátozás kizárólag a gyermekek alaptörvényben biztosított alapvető jogait érintő nevesített magatartások tilalmára terjed ki, így a gyülekezési jog lényegi tartalmát nem érinti.”

Arról, hogy mi tartozik azon magatartások körébe, aminek a nyilvános megjelenítése tiltandó – valószínűleg van még néhány dolog –, lehet politikai vitát folytatni. De ennek a vitának részünkről nem alapjogokról és azok korlátozásáról, hanem a normalitásról és a normalitás határainak kijelöléséről és védelméről kell szólnia.

A szerző közgazdász, politológus