Az ellenzék és a külhoni magyarok

Felháborodott az ellenzék, mert a kormánypárt a 2011. évi CCIII. törvény rendelkezéseinek való megfelelés érdekében benyújtotta az Országgyűlésnek az egyéni országgyűlési választókerületek határainak módosításáról szóló törvényjavaslatot. A törvény szerint, amennyiben egyes egyéni választókerületekben a választásra jogosultak száma több mint húsz százalékkal eltér az egyéni választókerületek választásra jogosultjainak országos számtani átlagától, módosítani kell a kerületek határát. És

mivel Budapest lakossága az elmúlt évtizedben az agglomerációba való kiköltözések következtében jelentősen csökkent, ezzel párhuzamosan Pest megye lakossága növekedett, a kormánypárti javaslat szerint a budapesti választókerületek száma kettővel csökken, a Pest megyei választókerületek száma pedig kettővel növekszik. Értelemszerűen ez a kerületek határainak módosítását is jelenti.

Az ellenzék nem fogja vissza magát a törvény által kötelezően előírt módosítással kapcsolatban. Van itt minden: „sunyi, aljas, szemét megoldás”, „választási atombomba”, „legalizált választási csalás”, aztán tiborczozás és orbánráhelezés, az ellenzékkel közösen kidolgozott megoldás hiányolása (amely a gyakorlatban soha nem működött, beleértve a korábbi baloldali kormányzások időszakát is), és Orbán Viktor rettegéséről való hadoválás. Ugyanakkor ellentmondás is tapasztalható az ellenzéki reagálásokban: egyesek szerint a módosítás a Fidesz és a Tisza Párt érdekeit szolgálja, mások szerint a módosítás kifejezetten a Tisza Pártot hozza hátrányos helyzetbe. (Ez utóbbi azért is értelmezhetetlen, mert a Tisza Párt országgyűlési választásokon még soha nem indult, korábbi egyéni választókerületi eredményei nincsenek, és most, amikor Tolna megyében lehetősége lenne egy időközi választáson elindulni, a startvonalra sem mer felállni.)

Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy mindenki teszi a dolgát: a kormány törvényjavaslatot készít elő, és képviselőjén keresztül beterjeszti az Országgyűlés elé, az ellenzék tiltakozik, az országgyűlési többség pedig él azzal a jogával, hogy döntsön a beterjesztett javaslat elfogadásáról vagy elutasításáról.

A dolgok mélyére nézve azonban nemcsak arról van szó, hogy a választókerületi határok módosítását törvény írja elő, hanem arról, hogy a választójog minden demokráciában néhány általános alapelven nyugszik, ezeket a magyar alaptörvény is rögzíti, a következőképpen:

Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.

A választójog tehát általános és egyenlő, a szavazás pedig közvetlen és titkos. A törvénymódosítás az alaptörvényben rögzített egyenlő választójog elvének érvényesülése érdekében történik, amint azt a módosítás indoklása is tartalmazza:

A törvénymódosítás tehát nemcsak a demográfiai adatokra és trendekre reagál, hanem az alaptörvényben foglalt elveket is szolgálja, hiszen biztosítja, hogy minden választópolgár szavazata egyenlő súllyal bírjon.

A törvénymódosítás mögött álló elv és a módosítás iránya tehát megfelelő és támogatandó. Azonban nem elégséges. A választójoggal rendelkező magyar állampolgároknak ugyanis van egy jelentős része – nagyjából az összes magyar választópolgár tíz százaléka –, akik esetében a választójog egyenlőségének alapelve nem érvényesül, akik szavazata kevesebbet ér, mint a másik kilencven százaléknyi magyar választópolgár szavazata. Ezek a választópolgárok a Magyarország jelenlegi határain kívül élő, Magyarország területén állandó lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok, akik többsége a Magyarországtól elszakított területeken, kisebb része szerte a nagyvilágban él.

Röviden, a határon túli magyar szavazókról van szó.

Míg a határon túli magyar állampolgárok mintegy tíz százalékát teszik ki az összes magyar állampolgárnak, addig az általuk a Magyar Országgyűlésbe bejuttatott képviselők száma egy-három, ami a képviselők 0,5-1,5 százaléka. Vagyis a magyar választási rendszerben súlyos aránytalanság áll fenn a határon túli szavazók kárára.

Ennek csak részben az az oka, hogy a határon túli magyar állampolgárok arányaiban kevesebben szavaznak, mint a csonka-magyarországiak. Nagyobb részben az az ok, hogy a határon túli magyarok egyéni jelöltekre nem, csak pártlistákra szavazhatnak. Ez kétszeresen is alulértékeli a szavazatukat, hiszen egyrészt nem küldhetnek egyéni képviselőket a magyar Országgyűlésbe, másrészt – egyéni választókerületek hiányában – az egyéni jelöltekre leadott töredékszavazataik nem kerülhetnek fel az országos listára.

Vagyis a határon túli magyar szavazók hátrányos megkülönböztetést szenvednek el, amit sürgősen meg kellene szüntetni, mégpedig határon túli egyéni választókerületek kialakításával.

Ha a szavazatok egyenlőségének nemzetközileg elfogadott, és a magyar alaptörvényben is rögzített elvét komolyan vesszük, akkor az egyéni választókerületeket úgy kell átalakítani, hogy azok közül 10-11 a jelenlegi határokon kívülre essen, és a 106 egyéni országgyűlési képviselő nagyjából tíz százalékát határon túli szavazók küldhessék az Országgyűlésbe.

A pontos számok kidolgozandók, de ez nagyjából azt jelenti, hogy Kárpátaljának kellene küldeni egy, Délvidéknek egy-két, Felvidéknek két-három, a tágabb értelemben vett Erdélynek négy-öt, az egyéb országokban élő magyaroknak pedig egy-két egyéni országgyűlési képviselőt. Vagyis ennyi egyéni választókerületet kellene kialakítani az egyes területeken.

Semmi kétség: a választási törvény ilyen tartalmú módosítása ellen a jelenleginél sokkal erőteljesebben tiltakozna az ellenzék (bár kérdés, hogy az atombombát hová lehet még fokozni…), amelynek három fő érve van a határon túli magyarok szavazati jogával szemben. Egyrészt az, hogy ne szavazzon az, aki nem fizet adót a magyar államnak, másrészt az, hogy ne szavazzon az, aki a szavazatával megválasztott kormány döntéseinek következményeit nem viseli, harmadrészt pedig az, hogy a határon túli szavazók zömmel a Fideszt támogatják. Ezek az érvek azonban komolytalanok.

Ha a szavazati jogot az adófizetéshez kötjük, ki kellene zárni a választásokból minden, a 18. életévét betöltött középiskolást és egyetemistát, tartós beteget és nyugdíjast, akik szintén nem fizetnek adót. Sőt, minden állami és önkormányzati alkalmazottat, köztisztviselőt, közalkalmazottat, pedagógust, szociális munkást, egészségügyi dolgozót, és természetesen országgyűlési képviselőt,

akik szó szerinti értelemben fizetnek ugyan adót, de a jövedelmük – amelyből ezt az adót befizetik – mások befizetett adójából származik. Ők valójában tehát nem adófizetők, hanem mások befizetett adójából élnek, és ennek egy részét fizetik vissza adóként. Az adóegyenlegük tehát negatív, szemben a legtöbb határon túli magyar magyarországi adóegyenlegével, amely nulla.

A második érv, amely szerint a magyar kormány döntéseinek következményeit a határon túli magyarok nem viselik, szintén nem áll meg. A határon túli magyarok helyzetét ugyanis alapvetően határozza meg, hogy a magyar kormány milyen külpolitikát folytat, hogyan tárgyal és érvényesít érdeket a szomszédos országokkal vagy éppen az Európai Unióval szemben. Nem beszélve az olyan, a határon túli magyarok életét közvetlenül befolyásoló döntésekről, mint egy-egy határon túli óvoda, iskola vagy templom felújításához nyújtott támogatás.

Végül, ha a határon túli magyarokat azért akarnák kizárni a szavazásból, mert többségük a Fideszre szavaz, akkor ugyanezzel az érveléssel bármely társadalmi csoportra (például a falusiakra, a gazdálkodókra etc.) rá lehetne mutatni, hogy el kell tőlük venni a választójogot, mert többségükben Fidesz-szavazók. Volt már ilyen a magyar történelemben:

az 1947-es magyarországi választásokon a kommunista párt által vezetett Belügyminisztérium félmillió embert hagyott ki a választási névjegyzékből azon az alapon, hogy „jobboldali érzelmű”. Amikor az ellenzék a határon túli magyarok választójogát akarja megvonni, akkor nem mást tesz, mint ezt az 1947. évi kommunista gyakorlatot szorgalmazza.

Ezzel szemben nekünk nemcsak megvédenünk kell a határon túli magyarok választójogát, hanem kiterjeszteni úgy, hogy a választójog egyenlősége ténylegesen megvalósulhasson. Vagyis a listára történő szavazás meghagyása mellett létre kell hozni a határon túli egyéni választókerületeket. Ha erre most már nincsen idő, akkor a 2026. évi országgyűlési választások után azonnal. Egyenlő választójogot minden magyarnak!

A szerző közgazdász, politológus