Az utóbbi hetek egyik legforróbb témája a felújítás alatt álló Gellért-hegyi emlékmű talapzatára tervezett kereszt volt. Méghozzá azért, mert a baloldal teljesen kikészült a hír hallatán. Sorra jelentek meg a felháborodott tiltakozó írások. Nem csoda, hiszen a baloldalon rettegnek a kereszttől, a kereszt erejétől, félnek tőle, mint az ördög a tömjénfüsttől. Az egyik leghangosabb tiltakozó Németh Péter, a Népszava sokat próbált főszerkesztője volt, akinek mondatait érdemes felidézni és ízlelgetni, ugyanis tűpontos képet kapunk arról, hogy mi jár egy fekete öves baloldali fejében a kereszt kapcsán:
„Mert hát mi keresztények vagyunk. Mármint ők. Olyanok, amilyenek, ezt ne vitassuk. Illetve mi nem vitatjuk az ő kereszténységüket, legfeljebb kérdéseket teszünk fel, de azokat is óvatosan. Elfogadjuk – úgy-ahogy –, hogy ők is megtették azt a nagy utat, ami a vallásig vezetett, ám ebből még nem következik, hogy ezt az utat nekünk is meg kell tennünk. Nem kell elfogadnunk, hogy egy szobor, amely a szabadságot jelképezi, a maga nő-alakjával és pálmaágával, immár a kereszténység mementójává válik. Mert nem válik. […]”
