Ülök a fotelben, és böngészgetem a magyarországi hibrid rezsimben ellehetetlenített baloldali sajtóorgánumok garmadáját. Kényszerülök mindjárt az elején hibrid rendszerkritikát gyakorolni. A hibrid rezsim, ugye, az a demokrácia, amely diktatórikus elemeket mutat. Rosszmájúbban: diktatúra, amely látszatra demokrácia. Ilyesmiket hallhatunk a liberálfasiszta koalíció politikusaitól, megmondóembereitől, s propagandistáitól. No de, mekkora lúzerség lenne a látszat kedvéért sajtótúlsúlyt biztosítani a baloldalnak? Ennyit a hibrid rezsimről.
S hogy miért olvasgatom én a liberálfasiszta koalíció propagandaportáljait? Mert képbe szeretnék kerülni a kritikai fajelmélet mibenlétét illetően. Mert az ma olyan menő a művelt Nyugaton, főleg a végre ismét demokráciában fürdőző Amerikában. Ott, ahol azok a helyes feketék felkeltek elnyomatásuk ellen, és kárpótlásként feketepénteket tartottak, ingyen lapostévéket hazaszállítva, a betört kirakatok szilánkjaival dacolva. Szükségleteik szerint. De erről később.
A kritikai fajelmélet nekem eléggé marxista hangzásúnak tetszett, ezért szakértőhöz, Lukács Györgyhöz, az esztétából népbiztossá, a Vörös Hadsereg politikai komisszárjává, végül marxista filozófussá lett, Hamvas Bélát fasisztának bélyegző – mint írta: „egynek látja a fasizmust és a szocializmust” – kommunista váteszhez fordultam. Lukács szerint: „Minden, ami a múltban történt, történelmi jelenség, és mint ilyen, szükségszerű. Amennyiben tehát kritizáljuk, vissza kell mennünk az események igazi okaira, és ezeket kell kritizálnunk”.
Menjünk hát vissza! Ám közben figyeljünk Hamvas Bélára, aki egynek látta, ami egy! Ott volt Josef Mengele doktor, SS-Hauptsturmführer, kinek fajelméleti kísérletei több mint 400 ezer ember életébe kerültek. A szovjet pogromok eredménye a szibériai zsidó autonóm területre deportált harmincezer ember. Molotov (aki szovjet részről aláírta a titkos paktumot a náci Németországgal) begyűjtő bizottságai 3-7,5 millió ukránt juttattak éhhalálra. A sztálini népáttelepítéssel az áldozatok száma másfél magyarországnyira duzzadt.
Mára a zsidók, az ukránok, a cigányok, az örmények, a tatárok, a kozákok vagy a szlávok helyére a rémisztő képződmények kerültek. Mi lettünk a fajelmélet aktuális áldozatai. Akarom mondani, a kritikai fajelméleté. E modern elméletben az az igazán praktikus, hogy nincs konkrét politikai rendszerekhez vagy népekhez kötve, lévén genderalapú, így az áldozatok könnyedén változtathatók. Miként az LMBTQ-nemek, hangulattól függően.
Visszaugorva a fekete szabadságmozgalomhoz, még egy gondolatot engedjenek meg a kommunista kritikai gondolkodás jelenvalóságáról. Marx A gothai program kritikájában fogalmazta meg a mindenki képességei szerint, mindenki szükségletei szerint elvet. Mit nem hallok Klarissza Dobreva programadó beszédében? A villanyt és a gázt ígérte kinek ingyen, kinek borsos áron. Szükségletei szerint, képességei alapján.
Mekkora pofátlanság kell ahhoz, hogy aki a rendszerváltás előtt a kommunizmus híve, hirdetője, haszonélvezője volt, az ma rettegve sikoltson: mi lesz, ha a kínai egyetem behozza Magyarországra a kommunista szellemet? Meglehet, nem is pofátlanság ez, hanem kritikai kommunizmus.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
Kiemelt kép: Wikipedia/Európai Parlament
