A boron kívül egyes Michelin-csillagos vagy csillagra esélyes éttermek kínálnak juice-, illetve koktélválogatást is. A sört kissé mostohán kezelik az illetékes szakemberek, pedig az étel/sör párosításban is rengeteg izgalom, kulináris kaland rejtőzik. Ha meghallgatja valaki a Sörbúvár blogot szerkesztő Vásárhelyi István sörszakértő és sörgasztronómus bármely vonatkozó előadását, azt már nem sokat kell győzködni ebben a témában.

De meg merem kockáztatni azt az állítást is, hogy egyes ételek inkább kívánnak sört, mint bort. Ide sorolom a roston (lehetőleg faszénparázson) sülteket, azok belül különösen a kolbászokat, a pljeszkavicát, s más, darált húsból készült csórékolbászféléket. (Így nevezi a székely népnyelv a román változatot, a miccset, de ide tartozik csevap és a nyársra, kardra húzott török adana kebab is). A ropogós csülök, malac és császárhús mellé is jobban csúszik a sör, mint a bor.
Inkább sört kívánnak a panírozott ételek, a hús mellett a rántott hal, haltej, sajt, hagymakarika, velő, a zöldségek a gombától a cukkinin, patisszonon át padlizsánig (egy kolozsvári sörözőben rántott kovászos uborkát is volt alkalmunk enni, érdekes, alapvetően jó élmény volt), de a bő zsiradékban kisütött (angolból kölcsönvett tükörfordítással „mélysütött”) ételek zöme is jobban kedveli a sört a bornál (haltepertő, fritto misto, hagymaszalma, zellerszalma stb.).

S végül, de nem utolsó sorban a lángos, a kenyérlángos és a pizza is inkább kívánja a sört. (Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy lassan minden étel mellé sört ajánlok, hadd jelezzem, hogy vannak fogások, melyek megítélésem szerint kifejezetten bort kívánnak, elsősorban a párolt húsok/halak, azon belül a pörköltek, paprikások, tokányok és egyéb raguk. De a felsoroltakon kívül szinte minden étel inkább bort kér.)























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!