A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben a konzumidiotizmus egyre nagyobb sebességgel hódít, ami nem véletlen: a tudatipar egyre hatékonyabb eszközökkel formálja kénye-kedve szerint a fogyasztóvá degradált polgárok gondolkodását. Globalizálódó világunkban egyre inkább felértékelődik a lokalitás azok szemében, akik a hagyományos értékek mentén orientálódnak, akiknek számít a szakralitás, a nemzeti hagyományrendszer, a múltra épített jövő. Ettől a jelenségkörtől nem teljesen függetlenül a magyar gasztroforradalomnak is egyik kulcsszava a lokalitás.
Miként az erdélyi konyha hagyományelvű megújulásának fáklyavivője, Trucza Adorján ismételten rámutatott, a vendéglátás csúcsszegmensében örömteli trend, hogy felfedezzük nagyszüleink és dédszüleink konyháját, mely nem is lehetett más, mint szezonális és lokális, mert abból főztek, ami éppen helyben termett, és nem más földrészekről importált alapanyagokból.
Mindezt tekintetbe véve eleve biztató jel, ha egy étterem a Lokalista nevet választja, s ez még akkor is így van, ha a kínált ételek zöme nem a helyi gasztronómiai hagyományokra épül. A szóban forgó egység hangulatos, fiatalos, trendi bisztró Miskolc központjában, bejárattal mind a főutcáról, mind a Szinva patak oldaláról. (A patak mindkét oldalán megannyi vendéglátóegység és szórakozóhely sorakozik, a Bitang Joe burgerezőtől a „Hely nekem”-en át a tequila témájára épülő, a maga műfajában országos szinten egyedülálló Cactus bárig. Itt működött a Zip’s Beer and Tapas bár is, nagy kár, hogy lehúzták a redőnyt.)
A Lokalista honlapja nem él a hangzatos ars poetica megfogalmazásának marketinglehetőségével, de a Facebook-oldalukon akad néhány alliteráló szó, ami ráillik a helyre: „Bistroérzés, belváros, bárkivel, bármelyik nap”. (Mintha Hamvas Bélát hallanánk a borivásról „bármikor, bárhol, bárhogyan”.)
