A nyiregyhaza.info.hu honlapról megtudhatjuk, hogy Mátyás király korában a tó az Igrice nevet viselte, magas nátriumsó- és sziksótartalmának köszönhette évszázadokkal később elnyert nevét. Hadd idézzem a fürdőhely leírásából a szerelmesek szigetére vonatkozó részt: „A tó medrét többször rendezték, s így jött létre a ma is látható sziget. Azt beszélik, hogy a szigeten egykor egy hangulatos vigadó állt, élő zenével, tánccal, ezért ott mulatott a fiatalság krémje. Mígnem az egyik nyári éjszakán szinte a semmiből egy nagy vihar keletkezett és a mulatót belesodorta a tóba. Azok a fiatalok, akik épp ott töltötték az estéjüket, a zenészekkel együtt belefulladtak a vízbe. A mai napig néha hallani lehet egy halk hegedűszót a víz alól.”
Az informatív, jól szerkesztett honlap azt is jelzi, hogy száz éve még a tópartig ért az erdő, aminek emlékét ma már csak néhány tölgyfa őrzi. A park mai formáját 1912-ben nyerte el, bejáratánál az 1927-ben Dienes István által tervezett Székelykapu fogadja a vendégeket.
A fürdőhely gasztronómiai felhozatalának színvonala változó, jelentős részét a hoteléttermek teszik ki. A kétezertízes években több helyet is meglátogattunk itt, a Tölgyes étterem 2015-ben gyengécske volt, mára úgy tűnik, meg is szűnt, Facebook oldala 2016 óta nem frissült, az Aventinus már meggyőzőbbnek bizonyult, bár az egyik leggyengébb burgert ott ettük. Akkor még Ruprecht László segített nekik kreatív séfként, a kiváló szakember bizonyára összehúzta volna a szemöldökét, ha azt a burgert neki szolgálják fel. Egy évvel később, a jeles séf távozása után érezhetően esett a színvonal. Hogy ma hol tartanak, arról egyelőre nem tudok beszámolni, étlapjuk továbbra is fősodratú, akárcsak legutóbb.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!