A dombon túl

Amikor Erdély és Partium történelmi borvidékei szóba kerülnek, általában Ménest, Küküllő-mentét, a hozzáértőbbek esetleg Érmelléket tudják felsorolni. Pedig ezen kívül több igen érdekes, nagy hagyományokra visszatekintő, bár gyakran már csak „szigetekben” megmaradt szőlőterületet is érdemes útba ejtenünk. Egyik ilyen hely Krasznabéltek, látványos pincéivel, dűlőivel.

Ugyanez van egyébként a szőlőben is, a biotermesztés eszközei korlátozottabbak, sokkal jobban együtt kell élni a természettel, figyelni az árulkodó jeleket, az időjárási előrejelzéseket, mint a „konvencionális” szőlőtermesztés során.

A palackozott natúrbor kicsit fából vaskarika, palackozás előtt sosem tudni igazán, mi lesz 2-3 hét vagy hónap múlva, milyen hatással van rá a meleg, hideg, rázkódás, fény, milyen formát mutat majd, mikor mondjuk több száz kilométerre a termőhelytől a sommelier kitölti a vendégnek egy étteremben.

Fotó: Pereszlényi Csaba

Vannak, akik bátran belevágnak, kijelentve, hogy nem érdekes, milyen lesz a bor, majd a fogyasztó eldönti, ízlik-e neki. A tankönyvi borhibák fogalma átértékelődik, az egeresség, nyúlósság vagy a magasabb illó (ecetesség) megmagyarázható, az ügyesebbek meg is magyarázzák. A hangsúly ilyenkor nem is a harmónián, illatokon, zamaton van, hanem a bor „természetességén”, érintetlenségén.

Csilla azonban nem ilyen, a párkányi Borok Házában tartott kóstolónkon aggódva forgatta a poharában a borokat, bár ez az aggodalom – mint kiderült – teljesen feleslegesnek bizonyult, hiszen nagyszerű sort kóstolhattunk. A Nachbil borászatnak alapvetően két „márkája” van, a La Capela közérthetőbb, könnyedebb borokat kínál, címkéjén a szőlőhegyi kápolnát látjuk. 

Fotó: Pereszlényi Csaba

A Nachbil névvel ellátott palackok pedig igazi különlegességek, melyekből mindössze ezer vagy pár ezer palack készül fajtánként. A La Capela sorozatból csupán a 2018-as Syrah-Cabernet sauvignon házasítást kóstoltuk, melynek fő illatjegyei a meggy, lekvár, rózsa, fahordós fűszeresség. A hordó ízben érezhető jobban, csersavai érettek, a bor kiegyensúlyozott, bár számomra kissé unalmas, kis túlzással szinte bárhol készülhetett volna a világban. Talán utóízének meggymagos kesernyéssége teszi kissé izgalmasabbá.

De természetesen nem vörössel kezdtük a sort, hanem öt fehérborral a Nachbil sorozatból. A két Grünspitz között óriási a különbség. Ennek a régi helyi szőlőfajtának, melyet Krasznabélteken kívül sehol nem találunk meg, jellegzetessége a magasabb csersavtartalom. A 2020-as, bár szűretlen, amfórában érlelt, mégis tükrös, tiszta, szalmasárga színnel. Köménymagos, zöldfűszeres, zöldalmás aromák uralják, élénk savakkal, hosszú zamattal rendelkezik. 

Fotó: Pereszlényi Csaba

A 2019-es rusztikus, aranysárga színű bor, borsos, viaszos illatokkal, egy kis tejkaramellel, markánsabb csersavval, összetettebb ízekkel. Nagyszerű lehet sült kacsa mellé, vöröskáposztával. A Grandpa 100 éves tőkék terméséből készült, a kevert ültetvényben Királyleányka, Grünspitz, Olasz rizling, Mustos és még ki tudja, hány féle szőlőfajta található. Némi fülledtséggel indul, érdemes szellőztetni, esetleg dekantálni. Fűszeres, kerek, gazdag bor, ásványos-meszes utóízzel. 

Az egyik kedvencem volt a sorban, de nem szabad közvetlenül palacknyitás után kóstolni, időt kell neki hagyni. A 2021 barrique Chardonnay illata kifejezetten intenzív, trópusi gyümölcsöket, narancsot, vaníliát idéz, és benne van a „kötelező” vajas hatás is. Ízében bőven érezhető a barrique hordó, de nem zavaróan. Egy kis édeskésség és csersav teszi teljessé a képet. A 2021-es Rajnai rizling németes stílusú, maradék cukorral (félszáraz), fanyar utóízzel, hosszú zamattal.

A képet a két Nachbil vörös teszi teljessé. A Kékfrankos fiatal még, élénk savakkal, hosszú zamattal rendelkezik. Kicsit sok benne a fahordós jegy, vanília, de mellette ott vannak a fajtára jellemző meggyes aromák is. A 2018-as Syrah is jellegzetes, édespaprikás, füstölt húsos, lekváros illatorgiával, ízében szilvával, fűszerességgel, utóízben kellemes kesernyével.

Borítókép forrása: Nachbil borászat