Tücsök, medve, rákos bukta

Péntek óta zajlik a magyar gasztronómia legjobbjainak éves felsereglése, a Gourmet fesztivál. A rendezvényen félszáz étterem és tucatnyi cukrászda kínálja izgalmasabbnál izgalmasabb kreációit. Több jeles pincészet, borkereskedés kitelepült, a látogatók kóstolhatnak kávékat, juice-okat és prémium koktélokat is.

A fotóbox ötletét a Jankovich-kúria Hibiscus étterme is átvette, ahol egy koreai egytálételt, kim chi chigae-t kóstoltunk. Az étteremben még Föster Zoltán vezette a konyhát, amikor 2010 táján először ott jártunk, már akkor a kimagasló vidéki éttermek között jegyezhettük a helyet, ahol mindig volt egy koreai s egy nemzetközi fogásokat is integráló magyar étlap. Tavalyelőtt ismét ellátogattunk hozzájuk. A sertéstarjás kim chi chigae jól sikerült, profi munka volt.

 

A Páva standjánál Boncz Attila és Illyés Levente séfek vezetésével tálalták a fesztivál legszélesebb választékát. Medvehagymás, medvegombás, málnás medve rillette-et hoztak, továbbá briósban felszolgált, tárkonyos báránykolbászt sült káposztával és korianderes majonézzel, füves levest, bárányt „au poivre” (azaz feketebors-mártással), bálmossal, őzlábgombás hagymatokányt fermentált diósajttal és fermentált céklával, s végül fakanálban felszolgált házi csokit Hargitea-macival, valamint dióval. (A Hargitea nem azonos Szász Istvánnak, a borospataki skanzen tulajdonosának a félszáz gyógynövény felhasználásával készült likőrjével, ez hargitai vadon nőtt növényekből főzött teát fed, ebből készítettek a csokihoz „gumimacit”.)

A hat fogásból négyet volt szerencsénk megkóstolni, mindegyikben volt egy izgalmas csavar, egytől egyig megfeleltek a felfokozott elvárásainknak. Hadd emeljem ki közülük a füveslevest, amit szamárjoghurthabról indítottak, erre került Fülöp Szabolcs székelydállyai református lelkész legendás, ötéves érleltségű bivalysajtja, szárított szegfűgomba, zöld füvek, konkrétan vad kakukkfű, galaj és cickafarok, e köré merte a séf a vegyes zöldekből főzött, sós kakarakterű, selymes levest.

 

Hadd zárjam a Gourmet-ról szóló beszámolóm első részét az Ensóval, mely a legmegosztóbb fogásokkal érkezett. Ez volt az egyetlen étterem, mely rovart és pacalt kínált. Mi tagadás, imponált a bátorságuk, tücsköt eddig még nem kóstoltam, úgyhogy rendeltem egy adagot. Érdekes tapasztalat volt, nem mondom, hogy ezentúl snackként olajban pirított fűszeres tücsköt eszem majd a sör mellé, de jobb volt, mint amilyennek az ember képzeli.

 

A pacal a kedvenc alapanyagaim közül való, vonzódásom hozzá szenvedélynek is nevezhető, életem legjobb pacalsalátáját az Ensóban ettem, így kétség nem férhetett hozzá, hogy azt is megkóstoljuk. Vibráló, izgalmas, szecsuáni stílusú fogást kaptunk, alig tudtam lebeszélni pacalfőzésben (is) specialista gasztroturné-társamat, Vincze Gábor történészt, hogy még egy adagot rendeljen belőle. Végül győzött az alapérv: kóstolni jöttünk.

Ezt tudom tanácsolni mindenkinek, aki ellátogat a rendezvényre: kóstoljon minél többet, lehetőleg a társaival megosztva az adagokat.

Borítókép: Hangulatfelvétel a fesztiválról (Fotó: Borbély Zsolt Attila)