Gyula és Békéscsaba ha nem is nőtt össze, de közelségük szinte egy célponttá teszi a kettőt a gasztrotúrázónak. Aki Gyulán nyaral, kalkulálhat a csabai vendéglőkkel is. A két város között alig 15 kilométer a távolság, ráadásul gyorsforgalmi út köti őket össze. Ha a sörkínálatot nézzük, s feltételezzük, hogy a társaságban akad valaki, aki feláldozza magát a többiekért és alkoholmentes sört iszik, érdemes a két településről egyszerre szólni „sörkalandozás” címszó alatt.
Gyula gasztronómiai szempontból sem elhanyagolható brew pubjáról, a Cornerről tavaly már volt szó e rovatban kulináris megközelítésben főként, Pelles Márton söreiket elemezte idén februárban minőségi szempontból. Nézzük most a további lehetőségeket.
Gyula a Viharsarok sörfőzdén kívül még egy helyi főzdével büszkélkedhet: az Elixbeerrel. Két éve a Géza konyhája nevű étteremben találkoztam két sörükkel, amelyek ha nem is katartikus, de jó élményt adtak. A minap Gyulán járva célpontokat keresgéltem a Google Mapsen, s így akadtam a Kastély sörház és sörfőzdére.
Be is tértünk hozzájuk egy kedves nagyváradi barátommal. Fehér cédula várta a vendégeket, egy telefonszámmal. Megcsöngettük az illetékest, nem sokkal később érkezett is egy rendkívül kedves hölgy, aki épp egy csoportot várt vezetett kóstolóra. Mi lényegében csak vásárolni akartunk, miközben a literes pillébe csorogtak söreink, megcsodáltuk a falra kiakasztott megannyi oklevelet és szakmai elismerést. A Central European Beer Award nevű versenyen például 2019-ben három aranyérmet is szereztek. Különlegességnek számítanak a biosöreik, a felhasznált alapanyagok egy részét a Kőrös–Maros Biofarm termeli meg saját ökoterületein.
Azzal távoztunk, hogy alkalomadtán mi is benevezünk egy ültetett sörkóstolóra, mert most nem volt erre időnk, ráadásul mindketten volánnál ültünk, így csak a jópofa elnevezésű alkoholmentes sörből, a „Biztos úrból” osztottunk el egy palackot, ami nem volt rosszabb a többi nullás sörnél. Jó barátom szerint sokkal jobb volt a mentes fősodornál, engem viszont nem győzött meg, ebben a műfajban a limonádéízű, sörjelleggel nem bíró főzeteken kívül egyetlen élvezhető sört ittam, a Bavaria nullás IPA-ját. Az Elixbeer többi söre, amiket már otthon kóstoltam, adta az elvárt élményt.
Tavaly ültünk be a gyulai Tutto Bello pizzéria és kézműves sörház nevű egységbe, ahol a Szent András Sörfőzde remek termékei mellé közép-európai stílusú, de nem élvezhetetlen pizzákat ehetünk, köztük persze Hawaiit, amitől az olaszokat a gutaütés kerülgeti. Kínálnak kétféle csirkehúsosat is, mexikóit bolognai raguval, babbal, kukoricával. A BBQ-szószos, sajtos, prémium sonkás, mascarponés változatot valamiért „Szénégetőnek”nevezték el. Mi egy Marinara mellett döntöttünk, szeretjük az egyszerű pizzákat, itt pizzaszósz, fokhagyma, olajbogyó és sajt került rá. Utóbbi kettőt tekintsük a cég ajándékának, mert nem tartozik ehhez a pizzához, mely a legősibb pizzafélék egyike (https://en.wikipedia.org/wiki/Pizza_marinara). Jobb híján elfogyott. Kínálnak még póréhagymalevest, sajtkrémlevest, pastákat, gyrostálat, salátákat és nem kifejezetten olasz desszerteket, közelebbről kókuszkockát, juharszirupos palacsintákat és csokiszuflét. A helyet értelemszerűen a sörválaszték okán ajánlom.
A Szent András főzde söreit megtaláljuk a Tutto Bellótól alig kétszáz méternyire fekvő Black Sheepben is, sokkal magasabb szintű gasztronómiai felhozatal mellett, nem részletezem, megtettem azt tavaly.
Annyit fűznék az akkor írottakhoz, hogy a pizza minősége emelkedett, a fagylaltokat immár maguk készítik – ma már csúcsminőségűek –, a mangós-maracujás az egyik legjobb volt, amit kóstoltam.
A burgert nem volt érkezésem újra megkóstolni, de az üzletvezető szerint azon is változtattak a jó irányban. Átugorva Békéscsabára, a Sör/Ipar nevű egység is a Szent András főzde söreire épül. Igen széles választékot kínálnak belőlük csapról és palackban. Az ételek nem verdesik a csúcsokat. Első látogatásom alkalmával egy nem meggyőző burgert és egy hasonló szintű sajttortát ettem. A minap újra betérve csábított a kedvező árú fish and chips, kérdeztem is, hogy milyen hallal dolgoznak. Mondta az ifjú pultos hölgy, hogy harcsával. Még jó, hogy nem elégedtem meg ennyivel, érdeklődtem, hogy afrikai vagy szürkeharcsával, mire „cápaharcsa” volt a válasz. Más nevén pangasius. Úgyhogy erről az ételről könnyedén lemondtam, inkább csípős csirkeszárnyakat kértem. Mirelitnek tűnt, azon belül viszont nem volt rossz. Egy biztos, érdemes ide beülni sörözni, reális áron igen jó söröket ihatunk.
Békéscsaba régi motorosa a prémium sör műfajában a Kupak, nem messze egyébként a Sör/Ipartól. 2015-ben jártam náluk először, azóta is évente-kétévente visszatérek. Rajta tartják ujjukat a belső-magyarországi sörvilág pulzusán, van hat csapjuk és igen szép dobozos, illetve üveges választékuk. Ételeket nem kínálnak, de nem veszik rossz néven, ha oda rendel az ember valamit a környékről.
A csapos hozzáértő, rokonszenves fiú, szerencsére már évek óta nem találkoztunk a korábbi arrogáns és kifejezetten udvariatlan felszolgálóhölggyel, akinek viselkedése 2015/2016 táján sokat rontott az összélményen. A minap a Brew Your Mind nevű szekszárdi csúcsfőzde Human Experience-sorozatának 35-ös változatát kóstoltam, eszméletlenül koncentrált, komplex és aromás volt, mint a főzde többi söre általában. Vagy talán még inkább.
Egy szó, mint száz, ha utunk a Viharsarokba vezet, és jó sört szeretnénk inni, van miből választani.
Borítókép: Békéscsaba régi motorosa a prémium sör műfajában a Kupak. (A szerző felvétele)
