Könnyű megszokni a jót. Akik a 2010-es évek végén kezdtek megismerkedni a fővárosi vendéglátás dúsan burjánzó dzsungelével, talán el sem tudják képzelni, hogy másfél évtizeddel korábban ismeretlen volt a minőségi kézműves sör e tájon (is), aki nem nagyipari multi lőrét akart inni, jobbacska német, illetve cseh lagerek után kutathatott, vagy célba vehette a belga sörözők egyikét.
A Dining Guide Top 100 elődje, a „Toplista – Gasztronómia” 2012-ben közölte először a legjobb sörözők listáját, ugyanebben az évben jelentkezett sör-összefoglalóval az akkor első ízben megjelenő Gault Millau kalauz is. A sörszcéna pedig egyre színesebb és igényesebb lett. 2012-ben nagy nehezen lehetett összeszedni 10 átlag feletti sörözőt, ma száznál is több olyan sörös hely működik a fővárosban, amely jócskán túlmutat a kommersz vonalon.
Hasonló a helyzet a kávéval. A Gault Millau kalauz 2016-ban foglalkozott első ízben a kávézókkal, bár tegyük hozzá, hogy a 2010-es évek első felében már működött néhány kiemelkedő egység a Budapesten, mint a Cafe Memories, a Goat Herder, a My Little Melbourne, a Madal, a Cafe Embassy, a Tamp and pull, a Fekete, a Kontakt, hogy néhányat említsek az úttörők közül.
Szép lassan szerte felzárkóztak a Kárpát-medencében a két-háromszázezer lelkes nagyvárosok is Budapesthez. Kolozsváron, Temesváron tucatnyi „specialty” kávézó működik, de kulcsszavas kereséssel talál magának igen hamar célpontot az is, aki Győrben, Pécsett, Újvidéken vagy Kassán keres minőségi kávét.
A néhány tízezer lelket számláló vidéki kisvárosok esetében meglehetősen véletlenszerű, hogy akad-e egy bátor vállalkozó, mint például Liczkai Attila Nagyszalontán, a Kávé Háza életre hívói Szekszárdon vagy a Pavos üzemeltetője Dicsőszentmártonban, aki a saját szenvedélyétől hajtva belevág egy minőségi kávézó megalapításába.
Gyulán a „Black Sheep” nevű multifunkcionális vendéglátó egység 2020 decemberében nyitotta meg kapuit, a csúcskávék világát képviselő, azonos nevű debreceni kávépörkölő és kávézó második egységeként. Alapítója, Tóth Gábor a legsikeresebb magyar barristák egyike. A honlapon rövid műfajismertetőt olvashatunk, ami sokat látott és sokfelé megfordult ínyencek számára is érdekes lehet. „A »specialty« kifejezés, azt az egész láncot jelenti, ahol minden résztvevő (…) arra tette fel az életét, hogy a lehető legmagasabb minőséget képviselje munkája során.
Tehát az, hogy elmondhassuk, hogy a kávé, amit megiszunk, vagy a szemes kávé, amit megveszünk a boltban, »specialty« minősítésű, nem is csak egy ember munkája a kávé életciklusban, hanem egy egész folyamatot jelöl. Egy olyan folyamatot, ahol a kávé-értékláncban a résztvevők mindegyik harmonikusan együttműködik és az elejétől a végéig odafigyel a sztenderdekre és a minőségre.”
A Black Sheep beltere rendkívül hangulatos, a térkiképezés ötletes, a központi fantáziafigura Bárány Béla vendéglátó, aki Rózsa Sándorként ábrázolva figyelmezteti a betérőt arra, hogy „Ha mindenki úgy tösz, ahogy tönni köll, minden úgy lösz, ahogy lönni köll”. Fejünk felett kávés zsákok, a térelválasztó polcokon befőttesüvegekben különféle kávék. Igényes kis teraszuk is van.
Kávészaküzletként is működnek, ami pedig a helyben fogyasztást illeti, saját készítésű sütemények széles választékát kínálják, továbbá klasszikus reggeliket, tetszetős szendvicseket, bisztró stílusú ebédet a szarvasgombás karfiollevestől salátákon pastákon át a hamburgerig. Nápolyi pizzákat is sütnek. Mellettük azonos márkanévvel nyáridőben fagyizó működik. Kenyereket elvitelre is kínálnak, szakmai tanácsadójuk „Szabi, a pék”, a legendás „Il Panificio Basilico” hálózat életre hívója. Az itallap igényes, a kávék mellett tartanak néhány minőségi bort, prémium üdítőket és remek kézműves söröket a Szent András-főzdétől.
Az árak értékarányosak, sőt, a színvonalhoz képest kifejezetten kedvezőek.
Két alkalommal jártam eddig a Black Sheepben, első ízben tavaly nyáron. A kitűnő kávé mellett ittam egy valóban frissen facsart, szűrt és jég nélkül is hideg narancslevet, amely sokkal aromásabb volt a szokottnál, nem spóroltak az alapanyagon. A narancsos sajtkrémes répatorta ízletesnek bizonyult, a túrótorta alapja nem volt teljesen meggyőző. A fagylaltok közül kóstoltam háromfélét, nem voltak rosszak, de még nem érik el a kávéik szintjét a maguk műfajában.
E hónap elején a melegkonyhát is kipróbáltuk. A burgerhez átlag feletti, saját sütésűnek tűnő zsemlét használnak, de a magasra nőtt zsemlében az alulméretezett és túlsütött hús szinte eltűnik. Ezt a műfajt bizony kell még gyakorolni. Ettünk egy pizzát is, aminél kóstoltunk meggyőzőbbeket is másfele, de mindent egybevetve a burgerrel ellentétben egyértelműen belefér a „jó” kategóriájába. A burgerrel kapcsolatos problémát jeleztem a rokonszenves, udvarias, motivált felszolgálónak, akivel a környék egyik legjobb éttermében, a békéscsabai Hargitában találkoztam korábban, azt ígérte, hogy továbbítja az üzletvezetésnek az észrevételeinket, s kárpótlásul a vezetés terhét vállaló társamat megajándékozta egy helyben készült, jóféle gyümölcsteával. A desszert ütötte a mércét.
A burgeres gikszer dacára a Black Sheep jelen formájában is Gyula egyik legszínvonalasabb vendéglátó egysége, amely azon túl, hogy a környék legjobb kávéját kínálja, igényes reggeliző- és ebédelőhely.
Elérhetőségek:
Black Sheep kávéház és konyha
Gyula, Városháza utca 18.
Telefonszám: +36 20 418 7305
Honlap: black-sheep.hu
E-mail-cím: [email protected]
Nyitvatartás:
Hétfőtől péntekig 7.30 – 19.45
Szombat: 9.00 – 19.45
Vasárnap: 9.00 – 19.00
