A beltér a német sörcsarnokokat idézi, berendezése autentikus. A vörösrézből készült sörfőzőedényekre emlékeztető, illetve a másik teremben meg sörkorsószerű világítótestek, a belső gerendázat, a jól megválasztott bútorzat egyedi, megnyerő hangulatot ad az egységnek. Berámázott képeken a korábbi söröspalackok láthatók, a magyar idők címkéit hiába keressük közöttük.
A konyha népszerű helyi és nemzetközi ételeket kínál, így többek között csorbákat a pacaltól a zöldségesen át a növendékmarháig, töltött káposztát, rántott és roston sült sertés-, illetve csirkehúsokat, miccset, csülköt, oldalast, pisztrángot, marhabélszínt, továbbá pastákat, burgert, sült lazacot. Rokonszenves, hogy választékba vettek olyan egyszerű ételeket, mint a zsíros kenyér vagy a puliszka. Reggelire készítenek omlettet és tükörtojást is. Desszertképpen rendelhetünk palacsintákat, tiramisut és túrófánkot.
A fő attrakció a frissen csapolt temesvári („Timisoreana”) sör, amiből adnak szűrtet és szűretlent. Csapolnak még Azugát, Kozelt, Ursus és Pilsner Urquellt, tehát az Asahi fontosabb helyben kapható söreit. A palackosszortiment ugyanezekből a márkákból áll, de Ursusból, Kozelből többfélét is választékba vettek. Több mint húszféle, főként temesrékasi bort adnak palackra, négy tételt poharaznak is, elég magas áron. A töményitalok a tömeggyártott, kommersz vonalból valók.
A kiszolgálás gyors, udvarias, kissé személytelen, széles felszolgálógárdával dolgoznak, a szerencsén is múlik, hogy pincérünk mennyire kedves és kommunikatív.
Jó néhány éve, még a járvány előtt a megannyi vegyestál közül rendeltünk egy „méteres” tételt, amit szó szerint kell érteni: egy méteres hosszúságú fatálon kaptunk miccset, főtt, füstölt csülköt, sült kolbászt, oldalast, karajt, töltött káposztát puliszkával, savanyúságot és burgonyaköretet, mellé pedig külön tálban jobbacska babfőzeléket. A tálon felszolgált ételek egy átlagos háziasszony szintjén elkészített, élvezhető, de kötelességszerű fogások voltak. A töltött káposzta túlkészült, mind a töltelék, mind a káposzta, az oldalas lehetett volna pirultabb, a flekken egyszere pörzsesebb és szaftosabb, a kolbász pedig nem ipari, hanem házi jellegű. A miccs és a csülök hozta azt, ami elvárható. A konyha nem jobb és nem rosszabb, mint a testvéregységben, ahová közelsége okán gyakrabban járunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!