A legenda szerint Savoyai Jenő első intézkedései közé tartozott a visszahódított Temesváron sörgyárat alapítani. Temesvár török kézre kerülését, a hódoltság alatti szenvedését, majd visszavívását és újraépítését érzékletesen írja le dr. Szentkláray Jenő apátkanonok, aki sörgyárra nem tér ki, de precízen beszámol arról, hogy a várost épp 43. születésnapján birtokba vevő győztes hadvezér által kijelölt kormányzó, Mercy Claudius Florimund lovassági tábornok miként alapozta meg a város iparát. Más forrásokból, például Szekernyés János publikációiból tudhatjuk, hogy valójában ő alapította a sörgyárat is, mely a legjelentősebbek és legsikeresebbek közé emelkedett a Monarchián belül.
Miután az 1918-as őszirózsás forradalomnak nevezett szétzüllés és a magyar hadsereg lefegyverzése révén a románok megszerezhették ezt a várost is, melyben épp úgy nem voltak többségben, mint a többi határ menti jelentős városban, Aradon, Nagyszalontán, Nagyváradon, Nagykárolyban és Szatmárnémetiben, hogy Belső-Erdélyt ne említsem, rátették a kezüket a sörgyárra is, majd mítoszt csináltak belőle, mint az első romániai sörgyárból. Miközben a sörgyár alapításakor Románia nem is létezett, csak román fejedelemségek, azok is a Kárpátokon túl. Meglepő módon, talán a magyarok jogos tiltakozására ezt a propagandát mérsékelték, ma az olvasható a hivatalos honlapokon, hogy ez az első sörgyár Románia „jelenlegi” területén.
A román rendszerváltó elit gazdaságilag épp úgy viselkedett, mint a magyar, ész nélkül privatizáltak mindent, a globalista gyarmatosítók pedig épp úgy megvásárolták és leépítették a román ipart, mint a magyart. Vagy egyes esetekben nem építették le. A temesvári sörgyár ma is működik, a hivatalos adatok szerint 281 alkalmazottja van, főzőkapacitása pedig 3,1 millió hektoliter évente.
Az utóbbi évtizedekben érezhetően gyengülő minőségű temesvári sör (Timisoreana) a második legkeresettebb sör a szintén Asahi tulajdonban levő Ursus után a román fennhatóság alatt álló területeken. Ahogy a gigacég az Ursus márkára is épített népszerű vendéglátóegységeket, úgy a temesvári sörhöz is címeztek két „sörudvart”, az egyiket közel a városközponthoz, a másikat a Gyárvárosban, nem messze annak főterétől, a Kossuth tértől, közel a sörgyárhoz. Ezt vesszük most górcső alá.
A beltér a német sörcsarnokokat idézi, berendezése autentikus. A vörösrézből készült sörfőzőedényekre emlékeztető, illetve a másik teremben meg sörkorsószerű világítótestek, a belső gerendázat, a jól megválasztott bútorzat egyedi, megnyerő hangulatot ad az egységnek. Berámázott képeken a korábbi söröspalackok láthatók, a magyar idők címkéit hiába keressük közöttük.
A konyha népszerű helyi és nemzetközi ételeket kínál, így többek között csorbákat a pacaltól a zöldségesen át a növendékmarháig, töltött káposztát, rántott és roston sült sertés-, illetve csirkehúsokat, miccset, csülköt, oldalast, pisztrángot, marhabélszínt, továbbá pastákat, burgert, sült lazacot. Rokonszenves, hogy választékba vettek olyan egyszerű ételeket, mint a zsíros kenyér vagy a puliszka. Reggelire készítenek omlettet és tükörtojást is. Desszertképpen rendelhetünk palacsintákat, tiramisut és túrófánkot.
A fő attrakció a frissen csapolt temesvári („Timisoreana”) sör, amiből adnak szűrtet és szűretlent. Csapolnak még Azugát, Kozelt, Ursus és Pilsner Urquellt, tehát az Asahi fontosabb helyben kapható söreit. A palackosszortiment ugyanezekből a márkákból áll, de Ursusból, Kozelből többfélét is választékba vettek. Több mint húszféle, főként temesrékasi bort adnak palackra, négy tételt poharaznak is, elég magas áron. A töményitalok a tömeggyártott, kommersz vonalból valók.
A kiszolgálás gyors, udvarias, kissé személytelen, széles felszolgálógárdával dolgoznak, a szerencsén is múlik, hogy pincérünk mennyire kedves és kommunikatív.
Jó néhány éve, még a járvány előtt a megannyi vegyestál közül rendeltünk egy „méteres” tételt, amit szó szerint kell érteni: egy méteres hosszúságú fatálon kaptunk miccset, főtt, füstölt csülköt, sült kolbászt, oldalast, karajt, töltött káposztát puliszkával, savanyúságot és burgonyaköretet, mellé pedig külön tálban jobbacska babfőzeléket. A tálon felszolgált ételek egy átlagos háziasszony szintjén elkészített, élvezhető, de kötelességszerű fogások voltak. A töltött káposzta túlkészült, mind a töltelék, mind a káposzta, az oldalas lehetett volna pirultabb, a flekken egyszere pörzsesebb és szaftosabb, a kolbász pedig nem ipari, hanem házi jellegű. A miccs és a csülök hozta azt, ami elvárható. A konyha nem jobb és nem rosszabb, mint a testvéregységben, ahová közelsége okán gyakrabban járunk.
2024 legelején kóstoltunk volna pacalcsorbát, de mint mondták, este nem szolgálnak fel leveseket. Így fish and chipset és panírozott csirkeszárnyakat kértünk, hasonló volt az élmény: nem élvezhetetlen, de gyengécske fogásokat kaptunk, a hal lehetett volna szaftosabb, szebben formázott, a csirkeszárny műfajában is ettünk meggyőzőbbet, bár a két fogás közül az volt a sikerültebb. A melléjük adott mártás átlagos. Hogy a fűszert a sütés után szórják a szárnyra, az igencsak vitatható, sehol másutt nem látott megoldás. A tányérokon némi zöld nem ártott volna.
A sörgyárhoz címzett sörudvarba a hely egyedi hangulata miatt a Temesvárra tévedő „sör-geek” barátaimmal is be szoktam ide térni. Kifejezetten jó célpont lehet e sörcsarnok azoknak, akik kedvelik az átlagos ételekkel kísért tömeggyártott multisöröket. A hatalmas forgalom miatt itt garantált a frissességük.
Curtea Berarilor la Fabrica
(Magyarul nagyjából: A sörfőzők udvara a sörgyárban)
Temesvár, Gyárudvar (jelenlegi román nevén Stefan Cel Mare) út 28.
Telefonszám: + 40 723 273 182
Honlap: https://www.facebook.com/CurteaBerarilorTimisoreanaLaFabrica
