Ami a foodieknak a múlt hétvégén a Gourmet Fesztivál volt, a beergeekek számára ugyenezt jelentette Budapest Beer Week két kóstolónapja, ahol a magyar és külföldi sörfőzdék elitje kínálta különleges söreit. Ebből a kavalkádból igyekeztem kiválasztani, milyen trendek mozgatják idén a craft sörök világát.
Fröccs helyett sour
A nyári szezonban az alap búzasörök mellett továbbra is hódítanak a különleges búzák és a savanyított sörök. A gyümölcsökkel dúsított gose és berliner weisse továbbra is az egyik legkedveltebb sörstílus. A Reketye a Hop Tails-szel közösen készítette a Seppuku Far East Gosét, melybe a mangó és a lime mellé a kötelező só, egy különleges japán tengeri só a Manju felhasználásával készült. A bukaresti Hop Hooligans a Pocket Sourpusst tette csapra elsőként, ami mangóval és cseresznyével erjedtek. Állagra olyan volt, mint egy sűrű napközis ivólé, de elképesztő gyümölcsaránnyal. Az 5% alkohol szinte nem is volt érezhető, csak a kis murcis buborékok jelezték, hogy ez nem a napközinek készült.
A belga frissítő irány a saison avagy amerikai változata a farmhouse ale és a witbier is megjelent a standokon. A holland Moersleutel a klasszkus witbiert hidegkomlózta Nelson Sauvin komlóval, amitől kapott egy kellemes szőlős, fűszeres illatot és az ízben egy kicsit határozottabb keserűt. A Mad Scientist a nagy sikerű Uborka Salátát gondolta tovább és elkészült az Uborka Saláta Funk 2024 Farmhouse Ale, ami az eredetihez uborkás ízek mellett izgalmasan hozza a stílus természetes jegyeit a különleges (vad)élesztős erjesztés miatt. Ha már uborka, akkor ne feledkezzünk meg a Horizont My Crazy Cucumber lágerről. A tavalyi nagyon kellemesen frissítő alapváltozatot most egy kis bazsalikommal és a jellegzetesen kapros ízekkel is megáldott japán Sorachi Ace komlóval készítették. A könnyed uborkás ízek mellé így kaptunk egy határozottabb fűszeres, mégis könnyed, zöldséges keserűt. A 11+%-os imperial stoutok mellett igazi felüdülés volt megkóstolni.
Amerikában „a láger a sláger”
Több meghívott főzde volt az USA-ból és Kanadából. Amíg Európában a sour és a NE IPA a kötelező menőség egy-egy craft főzdénél, Észak-Amerikában a különböző lágerek élik a reneszánszukat. Az utóbbi időben egyre jobban kedvelt stílus az italian pilsner. Az olasz jelző itt nem a készítés helyére, hanem a mikéntjére utal. Tulajdonképpen egy német stílusú pilsner sör, amit nemeskomlókkal (német vagy cseh) hidegkomlóznak. Így kap egy kellemes száraz, frissítő kortyérzetet és egy virágos, enyhén fűszeres illatot, nem
olyan határozott a keserűje, mint egy klasszikus pilzeninek. A belmonti Living Häus Kit fantázianevű söre klasszikusan Spalt Select és Tettnanger német komlókkal készült, de kóstolhattuk az egyik leghíresebb dán, főzde, a To Øl 30 Day Italian Pilsnerjét is.
A másik divatos irány a New Zealand Pilsner. A populáris amerikai komlók mellett a craft főzdék körében egyre népszerűbbek az Ausztráliában és Új-Zélandon termelt komlófajták (Nelson Sauvin, Motueka, Riwaka stb.), melyek felhasználásával főzik ezeket a hidegkomlózott, citrusos, fűszeres remek lágereket. A NE IPA özön helyett ez a hagyományos sörirányt kedvelőknek lehet jó alternatíva, hogy megtapasztalhassák az újabb komlók ízvilágát a régi alapokon. Nemrégiben a Horizont adott ki a a Selfish Games sorozatban egy ilyen stílusban készült sört, a Twisted Fantasyt. Ez a fesztiválon nem volt ott, de az írországi Rascals egy Nelson Sauvin-es pilzenit azért elhozott nekünk, ami szintén kellemes frissítő volt.
A portlandi Wayfinder, a Cold IPA stílus kitalálója is lágereket hozott magával. A söröket az új főzőmesterük, Natalie Rose Baldwin személyesen mutatta be. A Laser Temple egy tökéletes cseh pilsner, a Party Time pedig egy remek német stílusú pils, melyekkel megmutatták, hogy a craft is tud nagyszerű lágereket főzni. A német és cseh sörgyárak sokszor készítenek közös sört kisebb craft főzdékkel. Magyarországon a Dreher és a Mad Scientist csinált ilyen projektet még 4 éve. A dán Warpigs a Budvarral közösen főzte a Year of the Lager fantázianevű klasszikus cseh lágerét, ami szintén nem okozott csalódást.
A 19. századi „sörforradalom” négy ikonikus sörstílusa a Dreher-féle bécsi láger, a Pilsner Urquell fémjelezte cseh pils és a Spaten által kreált münchener helles mellett a negyedik szűrt, világos lágerfajta a dortmunder export. A kanadai Willibald Dortmunder söre szintén jó példa erre a hagyományosnál kicsit erősebb lágerfajtára, amit a hétköznapi fogyasztó a DAB sörről azért ismerhet. A magyarok sem akartak lemaradni láger-vonalon. A Firstnél most egy kellemesen komlós, anyagerős Maibockkal lepték meg a sörszeretőket.
Sötét sörök a brown aletől a hordóérlelt imperial stoutokig
Nagyon szimpatikusak voltak azok a főzdék, akik nem valami égrengető különlegességgel akartak meglepni minket, hanem valamilyen helyi stílusú sört hoztak el. Ilyen volt az ír Whiplash, akik egy nitroval csapolt brown ale-lel, a Bowsieval varázsolták ide a pub-hangulatot. A másik véglet a portlandi Ruse Brewing, akik a Brujos Brewinggal közös kollab sörüket tették csapra. A Many Minds egy 16,1%-os, atomerős imperial stout kakaóval, vaníliával és pillecukorral. Ez már igazi tobzódás volt az ízekben.
Magyar különlegességek is akadtak bőven. A Mad Scientist nem hazudtolta meg önmagát. Az új Somlói Galuska sörét soft serve-ként, azaz jégrkémmel és feltéttel is kínálta. Az alapsör egy pastry (cukrászsütemény vagy édesség ihlette) stout, aminek a tetejébe dió jégkrém és mazsola meg kakaó dukált, és így került még közelebb az ízvilága a klasszikus desszerthez.
Az váli Uradalmi Sörmanufaktúra is hozott egy különlegességet. A remek balti porterüket a D8-at 885 napon át erjesztették egy vörösboros hordóban, amiből egy egészen egyedien gyönyörű, brettes sör lett. A Wild Thing 10%-os alkoholtartalmú csodás vörösboros és bogyós gyümölcsös illatú, száraz balti porter, amiben a vörösbor és a sötét sör gyümölcsös, enyhén pörkölt és csokoládés karaktere nagyszerű harmóniában kápráztatott el. A másik csúcs balti porter a Balkezes gerilla főzdétől érkezett. Ők a Gemenc whiskey hordójában érlelt „sima” Bagoly balti portert és az izmosított Imperial Bagoly rumos hordós változatát kóstoltatták meg.
Spontán erjedésű sörök
A vadélesztővel erjesztett sörök a sörkészítés borászathoz leginkább hasonlító ága. A hordóérlelt sötét sörök mellett ez a sörfőzés talán legizgalmasabb szegmense. A 2019-es BPBW-n már elkápráztatott minket egy ifjú holland, Tommie Sjef a több éven át érlelt söreivel. A dán Insight Cellarstól Ehren Schmidt sörfőző és head blender személyesen jött el bemutatni a csodás söreit. Az egyik, amit kóstolhattunk, egy épp a fent említett Tommie Sjaeffel és a Bofkont főzdével közösen készített lambic, ami egy dán és holland vadélesztős alapsörökből, belga lambic-kel blendelt világos sör, melyet palackozás előtt 16 hónapig portugál Muscatel szőlős hordókban érleltek, így nyerte el a boros jelleg mellett az enyhén karamelles, mézes jegyeit, megtartva a wild ale-ek jellegzetes fanyar, boros ízvilágát. A másik sörének már az elkészítési metódusa is kisregény hosszúságú. A Transcending Terroir 2021-hez Oregonból importáltak másfél évig érlelt wild ale-t, amit 25-75% arányban blendeltek a főzde saison sörével, és további két évig tölgyfahordóban érlelték. Ezután Rajna-vidéki német Pinot Noir szőlőn erjesztették, majd ismét kapott egy 12 hónapos hordós érlelést. Aki járt már brüsszeli Cantillon főzdében, és kóstolta a világ talán leghíresebb lambic söreit, az tudja igazán értékelni ezt a gyönyörű szőlős, vadélesztős ízvilágot, ami komoly borokkal felérő élményt nyújt, és legalább olyan szaktudást és időt igényel az elkészítése. Ezeknek a söröknek az ára is magas, 40-50 EUR / palack, ami már a craft sörök között sem az olcsóbb kategória.
A Budapest Beer Week nem csupán a plakátokon és a szlogenekben mutat kiváló arculatot. Elképesztő minőségű söröket és elhivatott főzdéket hívtak el a fővárosba olyan izgalmas válogatásban, ami világszínvonalú. Méltán sorolják a fesztivált a legjobb európai sörfesztek élvonalába.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Insight Cellars)
