E műfajok fontos komponensét képezik az olasz konyhának, meghódították egész Európát és annak kulturális csatolt részeit, de ezen túl ott van még az olasz előételek világa, a sajtkultúra, a felvágottak garmada, a jellegzetes hal- és húsételek, nem szólva a desszertekről s a borokról, hogy csak néhány műfajt említsek. Addig volt irányelvünk, hogy minden évben más országban nyaraljunk, míg sorra nem került Olaszország, ahol történelmi okokból úgyszólván minden tartomány külön világ, mely felfedezésre vár.
Nem véletlen, ha egy házaspár, midőn egy kis gasztronómai oázist teremt meg, mondhatni bárhol Európában vagy akár a Kárpát-medencében, akkor azt Itália köré építi.
Gyulán, Aradhoz való közelsége okán – a távolság a két város között mindössze 70 kilométer – rendszeresen megfordulunk, így alkalmam volt követni a település vendéglátásának fejlődését. Itt is érték e szegmenst érzékeny veszteségek az utóbbi évtizedben. A város ikonikus étterme, a Jalecz Lajos által életre hívott indonéz étterem, mely több mint tíz évig Kisködmönként működött, egy rövid, újfent indonéz korszak után bezárt; feladták a Gault Millau kalauz által az „Év feltörekvő étterme” titulussal díjazott, s a várost a Dining Guide étteremkalauzban egyedüliként képviselő Patrióta működtetői; ideiglenesen megszűnt eredeti formájában a Rouge, mely az utóbbi hetekben életjeleket mutat, igaz egyelőre csak menüztetnek, de tervezik az a la carte rendszert is bevezetni. Lássuk, megközelítik-e az alapításkori, Segal Viktor nevével fémjelzett színvonalat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!