A Kárpát medence vendéglátásának élvonalának kialakulásában az éttermi szférát tekintve meghatározó a minőségrajongó, perfekcionista befektetők szerepe. A legismertebb példa nyilván a Costes Group alapítójáé, Gerendai Károlyé, de említhetem Szarvadi Lórándot is Erdélyben, aki a Bálványos Hotelt kulináris zarándokhellyé tette. Az utóbbi példából is látszik, hogy csúcsétterem bárhol alapítható, ahol megfelelő ehhez a turista forgalom, vagy ahol esély mutatkozik annak fellendítésére. Bálványos mindig is népszerű kirándulóhely volt, de azóta lett igazán felkapott, hogy a parányi üdülőközpont nevét viselő komplexum megannyi szolgáltatással várja vendégeit. Mindehhez hosszú évek kőkemény munkájára volt szükség persze.
Más műfajokban, ahol az önfenntartó működés nem igényel nagy volumenű befektetést, az adott település lélekszáma a meghatározó. Elég egy pillantást vetni az adott Kárpát medencei város wikipédia-oldalára, megtudni, mekkora a lélekszáma, s onnan már sejthető, hogy nagyjából hány speciality kávézó, az átlagost meghaladó szintű cukrászda, minőségközpontú street food büfé vagy kiemelkedő sörbár, borbár, gasztrokocsma működik benne.
Nem véletlen, hogy a Felvidéken Pozsony után Kassa a második legjelentősebb központ nemcsak a kultúra, az ipar, a kereskedelem tekintetében, hanem a vendéglátás terén is. A most éppen szlovák fővárosi státusszal bíró magyar történelmi városon kívül Kassa az egyetlen település a Felvidéken, melynek lélekszáma meghaladja a kétszázezer főt, ráadásul a nagyságban következők, Eperjes, Zsolna, Nyitra már 100.000 alatt vannak.
Kassa vendéglátásának színessége és színvonala összemérhető a háromszázezres, közel háromszázezres, vagy nemrég még háromszázezres városokéval, Újvidékével, Brassóéval, vagy Temesváréval. Kolozsvár az egyetlen, mely fölémagasodik szinte minden tekintetben. Egyet leszámítva s ez a sörök világa. Kassa igen fontos sörközpont, több saját főzdével, brew pubbal, minőségorientált sörözővel.
Kolozsvár fontosabb sörhelyeit egy nap alatt le lehet járni, Kassához nem biztos, hogy elég egy hét.
Egyik legfontosabb, látványosságnak sem utolsó sörközpontú kassai vendéglátóegységről, a főtéren működő Pivovar Hostinecről, mely egyszerre étterem, sörfőzde és söröző, volt már szó e hasábokon.
Ugyanebben a műfajban utazik a Gólem is, persze egészen más szinten, mind árban, mind a sörök, mind az ételek minősége tekintetében. Mindazonáltal a hely feltétlen megérdemli a sörrajongók figyelmét a maga egyedi hangulatával és helyben főzött söreivel. Saját élménybeszámoló ide kattintva elérhető.
Stabil pont a város szívében a Barrique, melyről azt hinné az ember neve alapján, hogy borbár, miközben a sörös vonal is nagyon erős. Működnek italszaküzletként is, de érdemes beülni egy csúcssörre és/vagy egy pohár borra.
Tavaly decemberi sörtúránk alkalmával rendkívül jó élményt nyújtott a Berhet, mely egy bártfai sörös alkotóműhely márkasörözője volt a történelmi központ szélén, nemrég búcsúztak el rajongóiktól azzal, hogy más helyszínen igyekeznek majd folytatni a munkát. Szurkolhatunk a folytatásért, megérdemlik.
Stabil pont hosszú évek óta a csúcsminőségi szinten a Red Nose Pub. A Covid-jelenségkör előtt jártunk ott, de tavaly decemberben is örömmel tapasztaltuk, hogy a hely dübörög. Húsz sörcsappal dolgoznak ezidőtájt, a választék megtalálható a Facebook-oldalukon.
A Dobre Casy kifejezetten jó hely, kár, hogy a kiszolgálás ottjártunk idején nyegle és barátságtalan volt. Hogy mennyire játszott ebben szerepet az, hogy négy fős társaságunk magyarul beszélgetett, azt nehéz megmondani, minden esetre ez sem kizárt.
Jobb élményünk volt a Corvus – Pivovarski Dvor, ahol igen széles a sörválaszték, rendkívül hangulatos a beltér és kedves a kiszolgálás. Elvben húsz csapjuk van, ebből egyiken Kofola folyik, másikon frizzante bor, egy nem volt üzemben.
De még mindig maradt 17. Értékelendő, hogy élvezhető, minőségi alkoholmentes sört is csapolnak a Bakalar-tól. Ez egyébként egy sofőrbarát felvidéki sajátosság, másutt is találkoztunk vele arrafelé. Belső-Magyarországon és Erdélyben nem jellemző a csapolt a.m. sör, mint ahogy a Délvidéken sem.
Kedvencünkké a Pokhoi bár lépett elő. Saját honlapot nem működtetnek, adatszegény és ritkán frissülő Facebook-oldaluk itt elérhető. Arra azért jó, hogy a földrajzi koordinátákat és a nyitvatartást megtudjuk. A csapolt sörválasztékról és a két sörkorcsolyáról fekete tábla tájékoztat, amire fehér krétával írták fel a fontosabb tudnivalókat.
A dizájn remek, lezser, meghitt, otthonos, kicsit pubos, kicsit romkocsmás, a dekorációban meg meglepő módon a sörösüvegek is fontos szerepet játszanak. A kiszolgálás kifejezetten kedves és szívélyes, a pultosok jól beszélnek angolul.
Nyolc csappal dolgoznak, a hely igazi paradicsom azok számára, akik a magyar sörszcéna mellett azokat a külföldi gyártókat követik csak, melyek főzetei pörögnek a fontosabb fővárosi egységekben, a KEG-ben, az Élesztőben, a Beerselectionben, vagy a Hopaholicban. Itt csupa érdekességet kóstolhatunk, a nyolc sör közül egyetlen egynek a gyártója volt ismerős, a zágrábi „The Garden”, melynek több főzetét meg lehet kapni Budapesten, de még Temesváron is a Bereta Taproomban.
A papírforma bejött, mind a négyünknek az ő „Barrier” elnevezésű dupla NEIPA-juk adta a legjobb élményt, de csak egy paraszthajszállal, mert számszerűen 4,5 ponttal jutalmaztam miavai Hellstork „Where is my mind” nevű főzetét, és a cseh Falkon „Continental Modern IPA” nevű sörét is. Ezeken kívül még kettőt kóstoltunk, a kínálat többségét tehát, ennek alapán kijelenthető, hogy itt értő kézzel válogatják össze, hogy mit engednek csapra. Egyébként palackban és dobozban is tartanak több tucat figyelemre méltó terméket.
Kétféle sörkorcsolyát kínálnak, két kencét pirítóssal, mi a cukkinis-spenótos-cheddaros- póréhagymás-majonézesre neveztünk be. Élvezhető volt a krém, a pirítós jobbacska.
Három kassai út sem volt elég az összes érdemleges, a multitermékeket kerülő, minőségközpontú sörhely feltérképezéséhez, csak bíztatni tudok minden sörbarátot, hogy minél több tapasztalatot szerezzen e csodás helyszínen. Prága gyönyörű, sörvilága világszinten egyedülálló, de messze van és nem a miénk. Ellentétben Kassával, mely 20 kilométerre fekszik a gúnyhatártól, melynek épített öröksége a magyar kultúra szerves része, s ahol ma is van még magyar szellemi élet.
