Még egyszer Somlóról

Még most is túl sok olyan hazai borissza van, akik nem ismerik kellően a hegyet, a fajtákat, a termelőket és azt a lehetőséget, amit a könnyen fogyasztható ám egyedi borok kínálnak.

Visszatérve magára a borra, van néhány olyan megállapítás, amit a somlói borra vonatkoztatva szinte tényként kezelhetünk. Ma már mondhatjuk, hogy legtöbbször száraz. Talán igaznak tekinthető az a mondás is, hogy Somlón a talaj legtöbbször fölülírja a fajtát. Ha ez mind igaz, akkor milyen is a jó somlói bor? Véleményem szerint: tiszta, határozott, de visszafogott illatú, elsősorban a termőhelyről szól. Szájban többnyire száraz, legfeljebb néhány grammnyi maradékcukor van benne. Savai lendületesek, szerkezete kifogástalan, kortya betölti a szájüreget. A savak és az alkohol/cukor kiegyensúlyozottan érezhető benne. Ízében tartós és elegáns, nem tolakodó, viszont hosszú és tartós. Általában fehér, de az sem baj, ha éppen vörös. Mondjuk, arányaiban támogatnám, hogy 30 jó somlói száraz fehérborra jusson egy vörös és kettő édes. Számomra ez jelentené Somlót és a somlói bort.

S hogy ebből mi a valóság? Azt kell mondjam, ma már közelít a valóság az ideális állapothoz. Rengeteget fejlődött a borvidék az elmúlt néhány évben tisztaság, határozottság és borstílus dolgában. 

Az, hogy egy-egy borvidék megtalálja a saját maga számára leginkább követendő utat, nem feltétlenül méret kérdése. Azért, mert a Somló kicsi, sajnos nem minden téren van egyetértés a termelők között.

A legfontosabb az, hogy megmozdult valami, ami akár jó irány is lehet. Ennek ellenére nem kevés azoknak a borkedvelőknek a száma, akik meghallják azt a szót, hogy Somló, azonnal kórusban kiabálják az ásványosságot is. Érdemes ezt a kifejezést olyan borokra tartogatni, amelyek kellően gazdagok és koncentráltak. Ugyanis egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy minden somlói bor egyértelműen hordozná magán ezeket a jegyeket. Részben a talaj béli eltérések, részben borászati filozófia vagy ars poetica okán. Ha valakinek feltett szándéka, hogy ezerötszáz forintos borokat készítsen, és ennek megfelelően termeszti – vagy éppen vásárolja – a szőlőt és így készíti a bort is, az a bor soha nem lesz ásványos.

Györgykovács Imre a maga visszafogottsága ellenére a borvidék emblematikus termelője. Nem csak azért, mert sokakat megelőzően már ismerte a hegy zugait, nehézségeit és ennek ellenére imádja a szőlőt. Püspöki vincellér nagyapja mellett szinte gyerekként szívta magába mindazt, amit a Somló adni tud. De talán mégsem ez legfőbb értéke. Hiába a tapasztalat, ha nem találja meg valaki a saját arcát, saját stílusát. Ő megtalálta, aminek a nyitja vélhetően az, hogy nem akart soha semmit túlzó módon elénk tárni. Borai nem drámaiak, még csak nem is túlzottan koncentráltak, ellenben határozottak, rendületlenül tiszták és somlóiak. Ez az egyensúly, az inkább karcsú vonalvezetés mutatja meg igazán, mit is tud a hegy. Borai sokáig érlelhetők, az utolsó palackokat az 1990-es évek elejéről mostanában fogyasztottuk el.

Régi-új alakja a Somlónak Spiegelberg István is. Hazai gyökerei ellenére ifjúkorát Németországban töltötte, majd egy nagyobbacska kanyar után tért vissza a Somlóra. Borai enyhén szólva megosztók. A tipikus vagy imádom, vagy rá sem nézek kategória. Viszont mind egyéniség. Juhfark készülhet nála csontszárazon és magas maradékcukor tartalommal, érett vagy akár botritiszes alapanyagból is. Nem próbálom borai karakterét leírni, talán nem is lehet. Különleges, egyedi borok, erős somlói határozottsággal.

Kiss Tamás, a Somlói Vándor ifjú tulajdonosa is hasonlóképpen gondolkodik. Borait a határozottság mellett sima textúrája, jó szerkezete is sokszor kiemeli az átlagból. Próbálkozik a Somlón nem hagyományosan termesztett fajtákkal is pl. a Tokaj számára készült kabarral. Tiszta és egyértelmű borai ma már elválaszthatatlanok a Somlótól.

Kolonics Károly szintén ezen az oldalon termeszti a szőlőt, borait 2003 óta palackozza. Stílusára az egységesebb, letisztultabb vonalak a jellemzők. Nem viszi túlzásba a hordóhasználatot, annak ellenére, hogy minden bora nagyobb méretű fahordóban érik. Borai jól érlelhetők, sokáig eltarthatók.

 

Somló Kincse Kispince Budai zöld 2018

Ősrégi szőlőfajtánk, mely sajnos visszaszorulóban van, pedig értékei többre hívatnák. Hűvösebb évjáratokban – mint a 2018-as is volt – diszkréten elegáns. Visszafogott hűvösséggel nyitó, majd gyümölcsökkel, savanyúcukros édességgel nyíló, játékos illat. Ízében előtérbe kerülnek a gyümölcsök, leginkább fehér húsú barack, fehér virágok és szinte megmagyarázhatatlan érett-zöldes színek ízei. Kerek citrusos savak, némi aszalt gyümölcs, só, frissesség, lendület, elegancia.

Somló Kincse Kispince Furmint 2018

Az aranyszínű bor illatában sárgabarack, méz, citrusok és mandula jelenik meg, de nem válik túl erőteljessé. Ízben a savak és a korábbiaknak megfelelő aromák mellett olyan intenzitású a sósság, mintha a somlói földet csavarták volna a pohárba. A szerkezeti elemek egy szikár és komoly hatású kortyot hoznak létre. A lecsengés is tartalmas, hosszan ott marad a szájpadláson.