Több fényt!

Döbbenetes, de nem érthetetlen az RWE Energia megfellebbezhetetlen határozata, amellyel az egyik legpatinásabb magyar kézilabdacsapatot, mellesleg az utolsó nagy fővárosi együttest hozta lehetetlen helyzetbe. A sportrajongók első reakciója ilyenkor többnyire a tehetetlen düh, hiszen életük egy apró, de fontos darabjától fosztják meg őket. Akik évtizedeken keresztül jártak a Népfürdő utcába, most értetlenkedve nézik, amint a német privatizátor üzletpolitikára hivatkozva bezárja a kaput, s kétségbeesetten tiltakoznak.Az álszent üzletpolitika, amely a magyar sportot nem tartja üzletnek.Az utóbbi években saját bőrünkön érezhettük, erős túlzás volt egy évtizede ünnepelve, kenyérrel és sóval fogadni az első multikat, mert ezeket a külföldi cégeket nem érdekli semmi, kőkemény, könyörtelen üzleti számítások alapján vásárolták meg a hazai cégeket, s a járulékos terhektől – sportegyesületektől, óvodáktól, szociális jótékonykodástól – minél hamarabb igyekeznek szabadulni. Így történt ez Jászberényben, ahol a svéd Zanussi érezte fölöslegesnek a magyar hokicsapat, a Lehel SC támogatását, bár otthon, Svédországban ilyen botorságot aligha követne el. Hasonló változás okozta a Tungsram SC vesztét, a hajdani Vasas Izzót az amerikai General Electric érezte nyűgnek, még akkor is, ha a konkurencia, miként a holland Philips teszi, gyári focicsapatot működtet Eindhovenben, s remek reklámhordozónak tartja.Persze, érveik nagyon is érthetők. Befektetni jöttek, s nem jótékonykodni, a magyar sport számukra nem reklám, csak a haszonra törnek, s ezt fölöslegesen csökkenti minden kiadás. Márpedig a fogyasztók reklám nélkül is felkapcsolják a villanyt, sütnek és főznek, mosnak és vasalnak, miközben az RWE nyeresége csak gyarapszik. Mert profit az van, nem kényszerből kell meghúzni a derékszíjat, csak az elmúlt esztendőt több milliárd forintos haszonnal zárta a cég. S most, miként megszokhattuk, mosolyogva megvonják a támogatást, az élsportra nincs szükségük.Velük szemben megszűnnek az érvek, s ezért a jelképek is elvesztik erejüket. A szurkolók kétségbeesett tiltakozása más értelmet nyer, pedig mindannyian jól emlékszünk, mit jelent a várfokra kiakasztott koporsó. Csakhogy amíg öt évszázada Egerben Dobó István karakán válasza a sírig tartó ellenállás szimbólumává vált, addig mostanra a végtisztesség megadására redukálódott. Ennyi maradt, tisztességgel elbúcsúzni egy patinás csapattól, amely a fővárosi klubok közül 1992-ben utoljára tudott bajnoki címet nyerni. Az Elektromos csak számunkra képviselt értéket, a német cég vezetőinek szemében csupán a kidobott pénzzel volt azonos.A búcsú nyilván fájdalmas lesz, a sok sikert felidézve még szívbemarkolóbban hangzik majd az utolsó „Hajrá, Tromos!” biztatás, de nincs remény, április 28-án egy újabb csapat kerül a magyar sport mauzóleumába.Csak egyet nem szabad, siratni a csapatot! Legalább a könnyeinket ne lássa a cinikus győztes.