Privát profit

Jó üzlet a magyar futball. Nagyon jó. Itthon a legjobb.Bárki bármit mond, a nem kifejezetten világszínvonalú magyar labdarúgás hatalmas hasznot hoz a konyhára egyeseknek manapság is. A sportágban, de nem a sportágért élők befektetés nélkül jutnak hozzá az óriási profithoz. S most nem is a játékosok teljesítmény nélkül felvett tízmillióiról, hanem az eladásuk révén értük befolyó tízmilliókról van szó. Gondoljuk csak végig.A hazai sportlétesítmények állami tulajdonban vannak, s állami pénzből, azaz az adófizetők forintjaiból működnek. A futballklubok pedig lényegében térítés nélkül játszanak az állami, önkormányzati, az Ifjúsági és Sportminisztérium kezelésében lévő, itt-ott-amott egyébként omladozó stadionokban, a tárca irányítója pedig fizeti a téemkást, a kertészt meg a meleg vizet, ha van. Magára valamit is adó egyesületnek elvileg komoly utánpótlása van, többnek három ifjúsági és öt serdülőcsapata is van a különféle korosztályokban, sok helyen már általános iskolás csoportokat is foglalkoztatnak, s a kicsik ugyanúgy letiporják a füvet, mint a nagyok, ugyanúgy tisztálkodnak, mint az idősebbek, sőt a zuhany alatt talán hosszabb ideig pancsolnak, mint az első csapat tagjai. A gyerekek egyszer csak felnőttek lesznek – állami pénzből. Közülük egyik-másik tehetséges is, tehát viheti, netán viszi is valamire, ha nem is olyan sokra, ha nem is az ő nevével kezdődik a Milan vagy a Barcelona világverő gárdájának a névsora. A magyar tálentum – ha sikerül eladni külföldre – legfeljebb a Hertha, a Stuttgart vagy a Kaiserslautern kezdő tizenegyében vagy kispadján kap helyet, de az a néhány százezer dollár mifelénk sok pénznek számít, honfitársaink közül nyilván akad olyasvalaki, aki soha életében nem látott ennyit egyben.A lényeg, hogy a zöldhasúak nem az állami büdzsét gazdagítják, hanem – igen jó esetben, ha csak „le nem nyúlja” egy gátlástalan alak – a voltaképpen privát alapon funkcionáló klubot, azaz a magánszektort. A futballklub az állam pénzén neveli fel a gyereket, „csinál” belőle viszonylag használható felnőtt labdarúgót, majd eladja a saját hasznára. Ez, igen! Okos, mondhatni.Az állam az utóbbi években éppen azért nem ad pénzt a felnőttek színvonaltalan teljesítményére, mert az egyenlő lenne azzal, hogy feneketlen zsákba szórná a pénzt. Helyes, ez igaz. Jobb megoldás híján évi 500 millió forinttal támogatja az utápótlás-nevelést – elvileg üdvözlendő cselekmény. Ám az a legszebb az egészben, hogy többek között e százmilliók révén lehetnek, lesznek Királyok, Dárdaik, Hrutkák, Lisztesek – no meg persze keletkezik az időközben az állami befektetésből átalakult privát profit.