Mikor térünk át a futballra?

Igazi csemegét kínál a hazai uborkaszezon. A háziaszszonyok például a kiskertekben leszakított uborkából ízletes, fokhagymás, tejfölös salátát készíthetnek a nokedlival tálalt zaftos pörkölt mellé, vagy eltehetik akár télire is az ecetes csemegeuborkát.Zaftos témát persze az olykor uborkaszezonnak nevezett holtszezon is szolgáltat a „nokedlikkal” teli honi fociból. Mert azért nem teljesen eseménytelen ám a bajnoki felkészülés időszaka. A labdarúgás szakmai rejtelmeiben járatlan sportbarát pedig kénytelen beiratkozni egy akármilyen rendszerű gyorstalpalóra, hogy egyáltalán megértse, mi is zajlik „szakmailag” a hazai futballéletben.Az MTK például átáll az egycsatáros támadójátékra. S mivel fennáll annak a veszélye, hogy egyszerre netán sokan rohamoznák az ellenfél kapuját, ezt elkerülendő, piacra dobták, másként kirúgták a csapat egyik csatárát, Kenesei Krisztiánt. A hivatalos indoklás szerint ő csak a harmadik számú jelölt a gólszerzést feladatul kapott játékosok között, márpedig ő olyan nagy érték, hogy a kispadon elhalványulna a fénye egy ilyen csiszolt gyémántnak. Eközben pedig arról panaszkodik Pölöskei Gábor vezetőedző, hogy kicsi a létszám, mindössze 16 mezőnyjátékos és három kapus alkotja a keretet, de nincs semmi gond, ha szükséges, akkor az ifiből pótolják a hiányzókat. Buzsá-kyért, Czvitkovicsért meg Kovács Henrikért biztos telt ház lesz a Hungária körúton.Hát még az Üllői útra hogyan tódul majd a nép, főként most, hogy kiderült, az FTC az új idényben a területvédekezéssel próbálja meg feltartóztatni a gaz ellen csapásait.No de uraim, önök komolyan gondolják, hogy bárki is kíváncsi ezekre a tréfákra? Az ellenben érdekelne, hogy ereje teljében lévő, egészséges fiatalember miért nem képes végigfutni kilencven percet a „halálgyenge” élvonalbeli magyar bajnokságban, teszem hozzá gyorsan, egyelőre edzőmeccsen sem. Merthogy a Pécstől a Ferencvároshoz szerződtetett legújabb „világmegváltó”, Gera Zoltán (akad-e széles e hazában bárki is, ki e nevet ne ismerné?) nem tud végigkocogni egy mérkőzést. Egyébként nagyon szívesen átböngészném a kluboknál az úgynevezett hivatásos magyar labdarúgók munkaköri leírását, vajon szerepel-e benne az az aprócska részletkérdés, hogy a foglalkoztatott csapattagoknak nemcsak labdázniuk, hanem néhanapján futniuk kell nagyjából egyhuzamban másfél órán át.Éppen ezért roppant módon nehezményezem, hogy csak és kizárólag a riválisokat megtévesztő rendkívül cseles taktikai variációkról – az egycsatáros támadójátékról, illetve a területvédekezésről – szivárognak ki hírek, miközben arról nem érkeznek hivatalos jelentések, hogy mikor térünk át a futballra.