VÍZILABDA
Meglehetősen bosszús volt szerda este Kovács István, a Domino-Honvéd mestere. Már az sem volt éppen biztató, hogy csapata a Magyar Kupa elődöntőjének első mérkőzésén három góllal kikapott az FTC-től, ám tetézte a bajt, hogy egyébként simán megnyerhette volna a meccset.
– Az elején minden esélyünk megvolt arra, hogy tetemes előnyt szerezzünk, ám aztán, akárcsak a bajnokin, most is magunkra húztuk a Fradit. Rengeteg ziccerünk volt, de képtelenek voltunk belőni őket – magyarázza Kovács.
Igencsak hullámzó a Domino teljesítménye mostanság, jellemző, hogy a lehető legritkábban fordul elő, hogy három olimpiai bajnoka (Biros Péter, Kiss Gergely, Molnár Tamás) egyszerre játsszon jól. Ezenkívül láthatóan elfáradt szellemileg a társaság, ez lehet az oka annak, hogy hiába a helyzetek, előnyök sora, nem, vagy csak nehezen jut egyről a kettőre a csapat.
– Meccs követ meccset, jó lenne már egy olyan időszak, amikor nem a soros feladatra kell készülnünk, hanem egy kicsit gyakorolhatjuk a bennünket jellemző játékelemeket – mondja Kovács, aki siet hozzátenni, hogy a programot jó előre ismerte, így aztán nem mentségként említi a csapat túlterheltségét.
Kovács széttárja a kezét, amikor a ilyenkor jó szokás szerint előkerülő „edzőjelöltek” sorozatban látják el tanácsokkal.
– A csapat fizikai állapotával nincs baj, erősek a játékosok. A képzettségük is kiemelkedik a magyar mezőnyből. Mi több, esetről esetre pontosan tudják, mi a legjobb megoldás. A megvalósítás hibádzik csupán, kétségtelenül ez a lényeg, de nem tudok mit csinálni. Nincs az az edzői módszer, amely üdvözítő lenne ahhoz, hogy a pólós a megfelelő pillanatban mindennél jobban koncentráljon. Akármennyire is fájók a vereségek, higgye el mindenki, mi nagyon jó csapat vagyunk.
A Domino pénteken indul útnak Moszkvába, ahol szombaton helyi idő szerint 20 órakor mérkőzik meg a Dinamóval. Ha nyer, lényegében már biztos résztvevője a Bajnokok Ligája négyes döntőjének.
A Vasas kétgólos előnyt szerzett itthon a KEK elődöntőjében a Vuliagmeni ellen, és nehéz mérkőzésre számít az athéni visszavágón.
– A görögök már Budapesten is több előnyt kaptak, mint mi, aligha hiszem, hogy otthon kevésbé kedveznének nekik a bírók – véli Somossy József vezetőedző.
– Ráadásul nyitott uszodában, az itthoninál kellemesebb időben mérkőzünk meg velük, nekünk szokatlan körülmények között. Ezzel együtt bízik a továbbjutásban a Vasas mestere, még akkor is, ha meglehetősen zavarja a játékosait, hogy tőlük állandóan győzelmet várnak.
– A gyengébb ellenfelek ellen fölényes, az erősebbekkel szemben pedig egy-két gólos sikert vár el tőlünk mindenki, lassan már ott tartunk, hogy a diadalaink után nem érzünk különösebb örömet, csak azt, hogy teljesítettük a kötelességünket. Márpedig a kettő nem ugyanaz – magyarázza az edző.
– Jó lenne, ha a játékosokat az is földobná, hogy a legtöbbre tartják őket képesnek. Hogy így legyen, ahhoz idő kell, márpedig nekünk most abból van a legkevesebb.
A LEN-kupában a BVSC két hete három góllal kapott ki a Leonessa Bresciától, ahol hét olyan pólós játszik, aki erőssége hazája válogatottjának.
– Nálunk csak Szécsi kapus stabil tagja a nemzeti csapatnak – indokolja Gerendás György azt, miért várja csupán azt fiaitól, hogy tegyenek meg mindent a sikerért. Már a hosszabbításhoz is három góllal kell nyernie a BVSC-nek, ami enyhén szólva is embert próbáló tett.
– Biztos vagyok benne, hogy a fiúk „megdöglenek” majd a vízben a sikerért, így aztán nem tehetnek maguknak szemrehányást, és én sem ostorozhatom őket, akármi lesz a vége – jósol a mester, aki elsősorban arra építhet, hogy – jó szokásához híven – az idény vége felé közeledve igazi csapatot formált. Ezért aztán több mint valószínű, hogy vasárnap délelőtt a Szőnyi úton remek meccs lesz a BVSC–Brescia találkozó.
Más kérdés, hogy igazi rangot csak a továbbjutás ad. Hiába, a kupameccsek már csak ilyenek.
Szétverte a jegyautomatát és a várótermet, de ez nem volt elég, leköpte az ellenőrnőt, majd ütötte, ahol érte
