A Vasas bízhat a zágrábi fedettben

A Vasas bejutott a KEK-döntőbe, a Domino-Honvéd még nem finalista a Bajnokok Ligájában, ám maradt esélye rá, a BVSC viszont nem mérkőzhet meg a LEN-kupáért – felemás hétvégét zártak tehát a magyar pólós kupacsapatok. A Vasas sikere kiemelkedő, nem csupán a továbbjutás, mint inkább amiatt, hogy pokoli körülmények között járt sikerrel Athénban. A Domino-Honvéd mestere szerint csapata továbbra is hullámvölgyben van, a BVSC edzőjét pedig nem vigasztalja, hogy ezúttal is helytálltak játékosai.

-VÍZILABDA-
A körülmények – nyitott uszoda, szeles tengerpart – miatt eleve nehéz mérkőzésre számított Athénban Somossy József, a Vasas mestere, ám a valóság a rémálmait is felülmúlta. Nem csupán a természet erőivel kellett megbirkózniuk játékosainak, hanem azzal is, hogy a francia Clemenconnak és a spanyol Borellnak feltett szándéka volt, hogy bíráskodásukkal megadják a továbbjutás esélyét a Vuliagmeninek.
– Nyolc-kettő volt a kiállítási arány addig, amíg a görögök le nem dolgozták kétgólos hátrányukat, ráadásul a mi egyik fórunk negyedvégi dudaszóra esett. A nagy szél miatt bírói bedobással indultak a negyedek, s négyből négyszer a görögöknek dobták be a labdát, így nem élhettünk a lehetőséggel – idézi föl a történteket Somossy. – Hét-ötnél a Vuliagmeni esélyt kapott, hogy eldöntse a továbbjutást, ám kihagyta az újabb előnyt, s ezzel a bírók úgymond letudták a kötelességüket. Végre mi jöhettünk. Így lett döntetlen a vége, így jutottunk tovább kétgólos különbséggel.
Jellemző a játékvezetők felfogására, hogy védekezésnél a Vasas zónája négy méterre állt Németh II Zsolt kapustól, nehogy vizet érjen a bejátszás, mert ha a labda leesett, már állították is ki a magyar bekkeket. A görög center, Afrudakisz egymaga hét előnyt kapott, míg magyar poszttársai, Steinmetz Barnabás, Varga Tamás és Varga II Zsolt összesen egyet.
– Óriási produkció a fiúké, hatalmas dolog, hogy döntőt játszhatunk, mégis azt mondom, lélekölő, ami mostanság a sportban – és nem csak a pólóban – történik. Csak a siker számít, mégpedig mindenáron, az ember szép lassan elveszíti a hitét abban, hogy a játéknak az öröm is lételeme; hogy mindig a jobbik győz; hogy a sok munkának eredménye lesz – általánosítja athéni tapasztalatait az edző, akit alátámaszt a megdöbbentő hír, hogy a Vuliagmeni mestere, Vangelisz Rupakasz a meccs másnapján, vasárnap délelőtt rosszul lett, kórházba szállították, ahol már nem tudtak rajta segíteni. 31 esztendős volt.
A KEK-döntőben a horvát Mladost Zagreb lesz a Vasas ellenfele. Az esélyekről Somossy szerint még korai beszélni, ám az mindenképpen jó, hogy minden bizonnyal – az európai szokásoknak megfelelően – fedett uszodában rendezik majd meg a meccset Zágrábban.
A Domino-BHSE-nek győznie kellett volna Moszkvában ahhoz, hogy gyakorlatilag finalistának mondhassa magát a Bajnokok Ligájában. A Dinamo 10-9-re legyőzte a magyar bajnokot, amelynek edzőjét, Kovács Istvánt okkal aggasztja, hogy csapata most már tartósan gödörben van.
– Hiába tartanak bennünket a legjobb magyar csapatnak, még nem tartunk sehol sem – mondja. – A Magyar Kupa elődöntőjében háromgólos a hátrányunk a Fradival szemben, a Bajnokok Ligájában pedig két meccsen három pontot kell szereznünk ahhoz, hogy ott legyünk a négyes döntőben. Nem tudom, mi az oka a hullámvölgynek, nehéz is lenne rájönni, mi a baj, elvégre minden meccsen mások és mások teljesítenek az átlaguk alatt.
Az nyilvánvaló volt, hogy a Dinamo otthon jobban játszik majd, mint a Kőér utcában, amikor parádézott a Domino, s arra is számítani lehetett, hogy csak akkor viheti valamire a magyar csapat, ha kihasználja a ziccereit.
– A Bajnokok Ligájában mindenki könyörtelenül kihasználja, ha az ellenfél nem él a lehetőségeivel – folytatja Kovács. – Moszkvában is rengeteg ziccert hagytunk ki, ez a hiba egyébként az itthoni meccseinkre is jellemző, csak valahogy kompenzálni tudjuk. Nincs mese, a Dubrovnik és a Becsej ellen itthon három pontot kell szereznünk. Bosszant, hogy nem vagyunk igazán jók, de még mindig biztos vagyok abban, hogy teljesítjük céljainkat.
A BVSC háromgólos hátránynyal várta az olasz Bresciát, Gerendás György edző azt ígérte a Szőnyi úti visszavágó előtt, hogy játékosai úgymond megdöglenek majd a vízben a sikerért. Nos, így is történt, ám döntetlen lett a vége, és ezzel az olaszok játszhatnak a LEN-kupáért.
– Egyszerűen nem volt esélyünk – ismeri be Gerendás.
– Nem csak a bírók miatt, azért sem, mert a Brescia eleve jobb csapat. És ha egy rutinos gárdát támogatnak meg a játékvezetők – s most nem csalásról beszélek –, az mindig él a lehetőséggel. Mondhatnám, hogy nem vagyok szomorú, mert a fiúk megtettek mindent a sikerért, de nem mondom, mert igenis el vagyok keseredve. Hiába játszottunk jól a Magyar Kupában a Honvéd ellen, nem jutottunk tovább, hiába küzdöttek körömszakadtukig vasárnap a srácok, a LEN-kupából is kiestünk.
Az edzőt az sem vígasztalja igazán, hogy jó szokásához híven a szezon végére megint igazi csapatot teremt a Szőnyi úton.
– Jó lenne már döntőt játszanunk, s nyernünk valahol, erre most már csak a bajnokságban van esélyünk. De ott sem mi vagyunk a favoritok, így aztán tényleg csak az vigasztalhat, hogy a csapatomra egy rossz szavam sem lehet. Igen ám, de a vigaszból viszont képtelenség megélni a sportban. A sikert jegyzik csak, ez már egy ilyen műfaj.