Fittyet hányt arra a Deportivo La Coruna, hogy a világ leghíresebb labdarúgóklubja, a Real Madrid belépett a százasok táborába. A nyolcszoros BEK-, illetve BL-győztesnek pontosan 2002. március 6-án volt a századik születésnapja, s ajándékként lehetőséget kapott arra, hogy valódi fesztivállal ünnepeljen. A Copa del Rey, azaz a Spanyol Kupa madridi döntője remek alkalomnak kínálkozott rá, a Bernabeu-stadion közönsége várta is a parádét a Deportivo ellen. Aztán a fölfokozott várakozás megbénította a Realt. Pedig a futballisták motivációjára jellemző, hogy Roberto Carlos, a csapat balhátvédje a meccs előtt arról beszélt, hogy a Föld legboldogabb embere lenne, ha ő segítené győzelemhez csapatát. Aztán a La Coruna már a 6. percben előnyt szerzett Sergio jóvoltából, s utána csupán görcsös madridi erőlködést láthatott az ünnepelni vágyó Real-publikum. Amikor a félidő vége előtt Tristán kétgólosra növelte a vendégfórt, csaknem biztos volt, hogy nem a kupagyőzelem ad okot centenáriumi karneválra.
Noha a szünet után az ügyeletes megmentő, Solari pályára lépésével némileg felpörgött az ünnepelt, mi több, Raúl gólt lőtt, ám mindez kevés volt az üdvösséghez. Köszönhetően annak is, hogy a Deportivo úgy nyert 2-1-re, hogy szenzációs produkcióval állt elő. Kétségtelen, szinte végig csak védekezett, de olyan magas nívón tette, hogy még a csalódott madridiak is megtapsolták.
– A mérkőzés felnőtt a centenárium rangjához. Védekezve is mi irányítottuk a meccset, de a Realnak semmi oka a szégyenkezésre – udvariaskodott Javier Irureta, a Depor mestere, miközben játékosai magasba emelhették a János Károly királytól kapott kupát az ekkor már csaknem kiürült Bernabeu-stadionban.
Nem tudtak elmenni a kamuprofilok: üresen maradtak a lelátók a Tisza Párt kongresszusán
