Búcsú a Vasastól

Malonyai Péter
2002. 04. 12. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Történhet akármi a futballbajnokság hátralévő fordulóiban, a Vasas már nem első osztályú klub. Kiesett. Az én fogalmaim szerint kivonult nem csupán az NB I-ből, nemcsak a labdarúgásból, hanem a sport egészéből. Mint minden olyan alakulat, amelyik már a látszatát sem képes fönntartani annak, hogy komoly vállalkozás.
Amikor leírom magamban a Vasast (a mostanit), nem a folyamatos edzőcserékre gondolok, évtizedek óta sújt a magyar futball, így vagyok annyira fásult, hogy még azt is magától értetődőnek tekintsem, ha egy klubnál gyerekemlékezettel befogható idő alatt már az ötödik edzővel kísérleteznek (rögzítsük: az új áldozat Tornyi Barnabás). A tréner elcsapása bevált fordulat, időnyerésre úgy-ahogy alkalmas, köszönhetően annak (is), hogy mifelénk a személycserék közkedveltebb témák annál, hogy ki mire képes, mit tett, mit tehetett volna vagy tehetne.
Ezzel együtt éppen a nagy jövés-menés a bizonyíték arra, hogy a Vasas egyszerűen nem létezik. Elvégre, az öt meccsen öt vereséget kasszírozó horvát csodaedzőt, bizonyos Slavko Kovacic urat kivéve, csak olyan hozzáértő kapott mandátumot a Fáy utcában, akinek erényeivel és hibáival egy, a futballban átlagosan járatos magyar polgár is tisztában van. Mert ugyebár Mezey György, Bozsik Péter, Komjáti András és Kiss László nem az elmúlt napokban tűnt föl a pályák környékén, mind a négyen – hivatalosan szólva – leinformálhatók. Mi több, lévén igencsak zárt kör a honi futball elitje, mindegyiküknél tudhatja az ember, hogy mire számíthat. Ezért aztán, amikor azt mondták, mondják a Fáy utcai hatalmasok, hogy egyikük ezért, másikuk azért alkalmatlan arra, hogy vigye a zászlót a régóta zilált csapat előtt, önmagukról állítanak ki bizonyítványt. Mert egyik menesztett edzőnél sem találtak később olyan, általuk végzetesnek minősített hibát, amely ne jellemezte volna őket akkor, amikor letették rá a nagy esküt. Mint ahogy azon erényeknek is a birtokában voltak és vannak most is, amelyeket akkor szajkóztak, amikor kart karba öltve igyekeztek velük a szerződéskötés helyszínére.
A legkönnyebb dolga Kovacic mesternek volt (és van), ő összecsomagolhatott, és mehetett vissza hazájába, a többiek viszont továbbra is itt vannak közöttünk. Csak annyit tehetnek, hogy nyelnek egy nagyot, és igyekeznek napirendre térni afölött, hogy visszaéltek a nevükkel, meghurcolták őket. Hogy egyedüli felelősöknek kiáltották ki őket egy olyan ügyben, amelyben csak vesztesek lehettek. Mint mindig, amikor amatőr közegben ütközik meg egymással a pénz és a tudás. Esetünkben olyan viszonyok között, ahol egy-két látványos bankszámlakivonat jóvoltából már dúsgazdagnak kiáltanak ki akárkit, míg a valós tudásra csak nyugodt körülmények között, és az alkotásra elegendő idő alatt derülhet fény hitelt érdemlően.
A Vasas nálam már csak történelem. Ha szóba kerül, azt mondom például, hogy ,,vargabakosmészölyihászmatheszberendimolnárpuskásfarkasfiserkorsós” vagy ,,mészárostörökhegedűskomjátikántormüllerzomborigasskovácsizsóvárady”, azaz a bajnokcsapat 1966-ból és 1977-ből.
Az edző Illovszky Rudolf volt, azon viszont nem is töprengek, ki volt a szakosztályvezető.
Nincs jelentősége.
Régi, szép idők.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.