Afrikai örömtánc a nyitányon

Pénteken Szöulban megkezdődött a 17. labdarúgó-világbajnokság. A mérkőzéssorozat történelmi jelentőségű, hiszen a tornák 72 éve alatt Ázsia sohasem volt még házigazda. Most rögtön két ország is osztozhat a dicsőségen: Japán és Dél-Korea ad otthont egy hónapon át a 32 válogatott vetélkedésének. Miután a szöuli stadionban Kim De Dzsung koreai elnök és Koidzumi Junicsiro japán miniszterelnök megnyitotta a vb-t, sor került az első találkozóra, amelynek az 1982 óta tartó hagyományoknak megfelelően a vb-címvédő volt az egyik résztvevője, ezúttal Franciaország. Ellenfele az Afrikai Nemzetek Kupájának második helyezettje, Szenegál. Az első találkozón – amely illeszkedett a múlt gólszegény mérkőzéseihez – megszületett a világbajnokság első meglepetése, Szenegál 1-0-ra győzött az esélyes európai csapat ellen.

-LABDARÚGÁS-
Az emberiség szemének rágógumija – a televízió – pénteken az öt földrész életében főszerepet játszott. A felmérések szerint nem kevesebb, mint félmilliárd, vagyis 500 millió ember ült le a készülékek elé, hogy végignézze a legnépszerűbb sportág legnagyobb eseményének, a világbajnokságnak a megnyitóját, majd első találkozóját.
Ez a bizonyos televíziós hasonlat, legalábbis Szenegálra, közelebbről Dakarra vonatkoztatva sántíthat némiképp, hiszen az eredeti tervek szerint a főváros főterén hatalmas kivetítővásznakon láthatták volna a mérkőzést a szurkolók. Azonban a meccs kezdete előtt nem sokkal még nem tudták megteremteni a képi összeköttetést, ezért a nép elhagyta a teret, annak reményében, hogy valahol másutt szurkol majd az Oroszlánoknak.
Az Oroszlán kitétellel zárta televíziós beszédét – ez a képernyőre került – Szenegál elnöke, Abdulaye Wade, aki minél jobb szereplésre buzdította honfitársait a mérkőzés előtt.
– Biztosak lehettek benne, hogy gondolataink és imáink a találkozó minden pillanatában veletek lesznek – üzente, remélve, hogy Szenegál olyan nagyszerű teljesítményt nyújt majd, mint az Afrikai Nemzetek Kupáján, ahol a második helyen végzett. A legnagyobb tetszést a beszéd zárómondata aratta: „,Előre, Oroszlánok!”
S az Oroszlánok valóban bebizonyították, hogy számolni kell velük – a legjobb 16 között feltétlenül. Amint várható volt, a nagyobb pszichés teherrel – no meg Zidane nélkül – játszó franciák kezdtek idegesebben. Támadtak ugyan, folyt a labda, de a sikeres befejezéshez mindig hiányzott valami, vagy éppen ott volt egy szenegáli fej, láb… Már az első percekben is az afrikaiak alakítottak ki helyzeteket Barthez kapuja előtt, s ha nem is voltak ordító lehetőségek ezek, jelezték, hogy nem csak egy csapat van a pályán. Sőt, a félidő közepe táján – miután Trezeguet a kapufára lőtt egy labdát – megjelentek az első gondredők a szövetségi kapitány, Roger Lemerre homlokán, hogy aztán néhány perccel később már az elkeseredés legyen úrrá rajta. A védelem hibája után Diouf az alapvonalról adhatott be, az élesen középre lőtt labdához Petit rosszul ért hozzá, így Barthez kapusnak kellett hárítani. A labda azonban a földön fekvő Diop elé pattant, aki négy méterről a hálóba kotorta.
S a világ ekkor megláthatta, miként tudnak ünnepelni az afrikaiak. A góllövő leterítette a mezét a pályára, azt táncolták körbe az Oroszlánok. Negyedórával később a szenegáli szövetségi kapitány, Bruno Metsu – a változatosság kedvéért, ő is francia – boldogan terelhette be fiait az öltözőbe, felkészítve őket a várható hatalmas francia nyomásra.
Ez be is következett, hiszen a címvédőnek csak a győzelem volt – lett volna – elfogadható eredmény. Kétszer már gólt kiáltottak a francia szurkolók, azonban a Monaco kapusa, Sylva – aki azt a negatív csúcsot mondhatja magáénak, hogy az elmúlt hat évben tízszer sem állt klubcsapata kapujában – több olyan védéssel kápráztatta el a nézőket, amely valóban a csodával határos. A múló percekkel természetesen nőtt a franciák idegessége. Ennek is betudható, hogy Henry kapufáján kívül – amely előtt a zseniális ballábú szenegáli Fadiga is eltalálta a keresztlécet – valójában nem tudtak igazán veszélyes és tudatosan kidolgozott helyzetbe kerülni a franciák.
Bujszaim bíró hármas sípszava után kiderült, hogy nem kellett sokáig várni a világbajnokság első, lehet, hogy a legnagyobb meglepetésére. Kikapott a címvédő, s a hátralévő két csoportmeccsen – Dánia és Uruguay ellen lép pályára – nincs más választása, minthogy a győzelembe meneküljön, legalábbis, ha nem akar idő előtt, és szégyenteljesen hazautazni Ázsiából.
***
Bizakodás és csalódottság. A mérkőzés után Bruno Metsu szenegáli szövetségi kapitány egyszerre volt bizakodó és józan: „Csak akkor van értelme a franciák elleni győzelemnek, ha a folytatásban is jól szerepelünk, ha elhiszik a játékosok, hogy továbbjuthatnak a következő fordulóba.” Nem volt boldogabb ember a gólszerző Pape Bouba Diopnál: „Fantasztikus, hihetetlen érzés a világbajnok kapujába betalálni, mindig is erről álmodtam.” A francia kapitány, Roger Lemerre maga volt a megtestesült szomorúság: „Nem voltunk képesek áttörni az afrikaiak védelmét. Egyetlen valamirevaló támadást vezettek, abból gólt lőttek. Ilyen a futball, de természetesen sikeresebb rajtra számítottunk. A szenegáliak a középpályán remek teljesítményt nyújtottak, s ha egy csapat ilyen jól mozog együtt, akkor az ellenfélnek gyorsnak és váratlan megoldásokra képesnek kell lennie. Sajnos, nekünk ez ma nem ment. Semmi sincs még veszve, a következő két csoportmeccset meg kell nyernünk.”