Stockholm Kulcsár kedvenc városa

Fénylett a magyar párbajtőr Stockholmban, a férfi Világkupa-versenyen. A világbajnok csapat tagjai kitűnően szerepeltek, Kulcsár Krisztián győzött, Fekete Attila harmadik, Imre Géza hatodik lett. Különösen Kulcsár elsősége kellemes meglepetés, mert a Honvéd-LNX vívója az idei Vk-viadalokon egyéniben most először került be a legjobb nyolc közé.

Stockholm korábban is kedvenc városai közé tartozott Kulcsár Krisztiánnak, vasárnap viszont az egyik legkedvesebb lett, mert akárcsak tavaly, most is megnyerte a Világkupa-viadalt.
– Érdekes, hogy sok vívónak van olyan versenye, amelyen többször is képes a jó teljesítményre. Nekem tavaly sikerült Stockholmban nyernem, úgy látszik ez lelkileg doppingolt. A győzelmem feldobott, mert az idei szereplésem eddig felemásra sikerült. A csapatversenyeken kitűnően vívtunk, vezetjük a világranglistát, ami a világbajnokság beosztásánál előnyt jelenthet számunkra. Egyéniben viszont háromszor vívhattam a legjobb nyolc közé kerülésért, de csak Stockholmban sikerült bejutnom a negyeddöntőbe.
A csapatban kétszeres világbajnok, 31 éves vívó eredményeit tekintve profi, státusa szerint viszont amatőr, csak mellékfoglalkozású sportoló. Hat éve a CIB Bankban dolgozik. Tegnap reggel 10 órakor érkezett haza a svéd fővárosból, egy órával később már az íróasztalánál ült.
– Számomra ez így természetes. A vívásból én meg tudnék élni, a családom viszont már kevésbé. Az biztos, hogy időmilliomos nem vagyok. Reggeltől fél ötig a bankban dolgozom, utána edzésre megyek, csak fél kilencre érek haza. Ha elcsendesedik a lakás, akkor tanulok, mert ötödéves vagyok a szegedi jogi egyetemen. Nem állítom, hogy könnyű, de nem is lehetetlen a munkát, a vívást és a tanulást összeegyeztetni. Persze, ha befejezem az egyetemet, akkor több idő jut majd a családra, hál’ istennek, mert a három és fél éves Kornélia és a kétéves Hedvig lányom egyre jobban igényli, hogy foglalkozzam velük.
Kulcsár Krisztián 1992-ben az olimpiai dobogó második fokára állhatott fel, 1998-ban és tavaly csapatban világbajnok lett. Vajon mi az a cél, amiért túl a harmincon vállalja a túlzsúfolt életet?
– Számomra minden győzelem édes. Óriási volt például, amikor 1998-ban világbajnokságot nyertünk, s nagyon örültem, amikor tavaly ismét aranyérmesek lettünk. A vasárnapi stockholmi győzelem is feldobott. De mindennél értékesebb az olimpiai aranyérem. Hát, ez a cél. Érdemes érte edzeni, versenyezni, küzdeni.