Egy mindenkiért, mindenki egyért

Az ellenfeleken (Horvátország, Oroszország, Egyesült Államok) könnyebben jutottak túl a magyar vízilabda-válogatott tagjai, mint a hétfő reggeli csúcsforgalmon Budapesten. A forgalmi dugók miatt a tervezettnél később érkezett a csapat Ferihegyre, hogy útra keljen az Egyesült Államokba. Amerikában a hét végén még két mérkőzés vár az együttesre a Világligában, amelyben már biztos résztvevője a patraszi négyes döntőnek (augusztus 1–3.)

Tíz mérkőzés, tíz győzelem, ráadásul valamennyi siker fölényes. Itt tart a magyar pólóválogatott a Világligában. Kemény Dénes szövetségi kapitány nem bújhat ki a bőréből, a diadalok miatti nyugalom csak arra jó neki, hogy higgadtan elemezze a hibákat.
– Magabiztosan nyertük valamennyi meccsünket, ám a négyszer kilenc perceken belül hullámzott a teljesítményünk. Más kérdés, hogy amikor a leggyengébben ment – szerdán, az oroszok ellen –, akkor is három góllal győztünk – mondja a kapitány.
Arra mindenképpen jó ez a torna, hogy megmutassa, mennyire erős a magyar póló. Mert ugyebár az nem (ellen)érv, hogy gyöngék az ellenfelek, hiszen ilyenkor egy klassziscsapat csak egyet tehet: nagyon megveri őket. Ez megtörtént. Ami viszont már belső ügy, az is kiderült, hogy sok a jó pólós itthon. Ezúttal már nem csupán az olimpiát nyert játékosokra épített Kemény, a produkció azonban nem sínylette meg a cseréket.
– Kis túlzással azt mondhatom, hogy mindegy, kiket küldtem vízbe, ami egyszerre dicséri a régieket és az újakat. Az olimpiai bajnokokat azért, mert fölvették a kesztyűt, az ifjabbakat pedig azért, mert magától értetődően találták meg a ritmust – magyarázza Kemény, aki talán a sikereknél is fontosabbnak tartja, hogy hiába rivalizálnak egymással a pólósok, továbbra is az egy mindenkiért, mindenki egyért elve vezérli a játékosait.
A pólósok meglehetősen fáradtak a sűrű programtól (meccs kétnaponta s közben kemény tréningek), ezért San Franciscóban a két hivatalos ligamérkőzés mellett csak egy kétkapuzást vállalt a kapitány az amerikaiakkal, egyébként pedig csak naponta egyszer, esténként száll vízbe a társaság.
– Kell a pihenés, meg aztán San Francisco csodálatos, nem mindennap jut el oda az ember, bűn lenne, ha csak az uszodát látnánk a városból. Hiszem, hogy csak akkor vihetjük sokra, ha emberek maradunk, nem válunk gépekké, nem hajszoljuk, csak nagyon áhítjuk a sikert – figyelmeztet Kemény Dénes.