Ha nem viszonyítunk, szerethetjük is

- LABDARÚGÁS -

A most kezdődő futballszezon előtt egyetlen jelmondatot lehet – pontosabban, kell – felírni, ha nem akarunk ismét jókorát csalódni. Így szól: Ne viszonyíts!
Mert nem szabad ezt tennünk, s különösen nem a néhány hete befejeződött labdarúgó-világbajnokság után. A technika, a világ minden pontjára eljutó televíziós kamerák jóvoltából ugyanis láthattuk azt, amit láttunk. Láttunk egy sportágat, élvezhettük annak a művészeit, a zseniális megoldásaikat, a mozdulataikat.
Ne is vesztegessünk több szót az ázsiai vb-re, mert ha nagyon „elandalgunk” az ott látottakon, akkor végképp nehéz lesz kedvet csinálni ahhoz a pénteken kezdődő játékhoz, amelyet ugyancsak labdarúgásnak neveznek, ám mégis más sportágról van szó. Másról, mert bár a kellékek megegyeznek – lesz labda, kapu, háló, szögletzászló, gyep, lesz játékvezető, síp, meg két partjelző is, s persze lesz huszonkét labdát kergető ember is a stadionokban hétről hétre, egészen jövő tavaszig –, mégis mást fogunk látni, mint amiben gyönyörködhettünk júniusban. S biztosan nem jobbat.
Ne viszonyíts! – írtuk az imént, akkor tehát illik is ehhez tartani magunkat. Jöjjünk haza!
Pénteken délután hat órakor Ábrahám bíró a sípjába fúj majd a Hidegkuti stadionban s ezzel kezdetét veszi a 2002–2003-as magyar labdarúgó-bajnokság.
A csapatok, mint tudjuk, alaposan felkészültek a hosszú sorozatra. Így van ez minden rajt előtt, bár az elmúlt napokban mintha pesszimistább hangot ütött volna meg néhány edző, amikor a csapatépítésről, az esélyekről kérdezték őket. Ez hiányzik, az nem érkezett meg, annak késik az átigazolása, ennek nincs rendben a játékengedélye. Gond gond hátán, pályán belül s azon kívül is, miközben a szövetség és a liga nem győzte eloltani azokat a tüzeket, amelyek aztán úgy kaptak újra és újra életre, mint a Hortobágyot felperzselő lángok. Ott azért szerencsére voltak profi tűzoltók, akik tudták mit, mikor és hogyan kell tenni…
Azt, hogy vajon ki, melyik csapat áll valójában készen a rajtra, majd csak néhány hét múlva derül ki. Akkor, amikor lezajlik majd egy, kettő, három, meg még sok forduló.
Addig is üljünk ki szép csöndesen a lelátóra – nem kell sietni, lesz hely bőven –, s nézzük meg a magyar futball „Ki mit tud?”-ot, de ne felejtsük el magunkkal vinni a zászlót, amelyen ennyi áll: Ne viszonyíts!