Szomorú történet

Nem adja föl a Kispest és a Vasas, mondhatnám, hogy bohózatba illő próbálkozások kísérik az említett futballkluboknál az élvonalért való küzdelmet, de nem teszem, ugyanis a bohózat komoly műfaj. Elvégre a nevettetésnél nincs nehezebb feladat, meg aztán nem érdemes a bolhából elefántot kreálni, a kétségbeesett próbálkozások inkább szomorúak, mint mulatságosak.
Az én olvasatomban esetenként felháborítóak.
Mint minden olyan akció, amelyik a tényeket semmibe veszi.
A szabály, hogy bankgarancia híján elvész az indulási jog, nem új keletű. Így aztán Kispesten volt elegendő idő arra, hogy jó előre felkészüljenek arra a pillanatra, amikor be kell nyújtani a papírokat. Felteszem, alaposan körülnéztek a piacon, akad-e vevő, befektető, ám nem jártak sikerrel. Egy átlagosan képzett, a valóságot szem előtt tartó gazdálkodó ilyen esetben levonja a következtetéseket és csődöt jelent. Nem kezd el ügyeskedni, nem ajánl föl csereberét jogra, játékosra, hanem tudomásul veszi a tényeket.
Azt, hogy a portékája nem kelendő.
A Vasas kiesett. Kevesebb pontot szerzett, mint kellett volna. Ilyen egyszerű a helyzet. Jobb helyeken némi önvizsgálat után építkezni kezdenek ilyenkor, mindent megtesznek azért, hogy csak egy esztendőt töltsön el száműzetésben a csapat. A Fáy utcában viszont arról (is) beszélnek most, hogy remélik, a Liga kitesz magáért, minden eddiginél alaposabban megvizsgálja, hogy az NB I valamennyi csapatánál léteznek-e az indulás feltételei. Mert, ha nem, náluk minden adott – pénz, paripa, fegyver. Csak éppen kiestek. Ez ám a pech!
Az is elhangzott – Kispesten, a Fáy utcában, vagy mindkét helyszínen, már nem emlékszem pontosan –, hogy bíznak abban a kormányzati ígéretben, amely szerint a hatalom valamilyen módon kárpótolja majd őket az elmúlt esztendők sérelmeiért. Hogy miben állt a sértés, nem tudható pontosan, a nyilatkozat azt sejteti, hogy a rendszerváltozás ténye önmagában kárára volt a klubnak.
Hogy ezért miért jár bánatpénz, fogalmam sincs, de nem is ez az érdekes. Az már inkább, hogy miért nem gondoltak a jövőre akkor, amikor még erejük (pénz, tudás, pontszám) teljében voltak? Mert megtehetem, hogy a mának élek, ám akkor ne a sértettség beszéljen belőlem akkor, amikor elbuktam és állnom kell a következményeit. Az ilyesmi nem vall jó modorra.
Egyébként pedig érdemes visszalapozni az elmúlt esztendők újságjaiban, hogy mérkőzésről mérkőzésre hányan voltak kíváncsiak a Kispest és a Vasas produkciójára. Ha komolyan vesszük, hogy a futball a szórakoztatóipar jeles ágazata, nincs jelentősége annak, hogy az egyik vagy a másik csapat hiányzik a mezőnyből. A dicső múlt sem érv, hiszen a csőd jelen idejű, Bozsik, Puskás, Tichy, Détári, Kovács Kálmán vagy éppen Illovszky, Mészöly, Ihász, Farkas, Korsós, Machos (és a sor folytatható) klasszisát nem kezdheti ki a mostani gyalázat.
Még akkor sem, ha az ő nimbuszukon (is) fölkapaszkodva kerülhettek, úgymond, helyzetbe azok a percemberkék, akik miatt nincs már valódi Kispest, nincs már valódi Vasas.
Valódi, ezt megismétlem.