Tempora mutantur

A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) fegyelmi bizottsága vizsgálatot indít a Hertha BSC kapusa, Király Gábor és a klub menedzsere, Dieter Hoeness ellen, mert – állítólag – sportszerűtlenül viselkedtek az 1860 München elleni bajnoki mérkőzésen. Király szidta, majd bántalmazta Matthias Anklam partjelzőt, aki többször is azt mondta Dick van Buriknak, a Hertha futballistájának: ,,Vizeld össze magad!”
Ez a háború már nem az a háború a kontinens színpadán, ami volt régen.
Másként volt ez, valamikor.
*
Hetvenezer néző előtt a Vörös Lobogó (az MTK jogutódja) játszott a Bp. Honvéd (a valamikori Kispest) ellen. Ezúttal a Vörös Lobogó nyert.
Már amikor mentek kifelé a pályára a játékosok, folyt a diskurzus.
– … Csikar, az édes jó anyáddal legyél jóban a paprikás zsákon – mondta Bozsik Sándornak, akivel egyébként válogatott mérkőzések idején egy szobában aludt.
Csikar persze nem hagyta válasz nélkül:
– A te cigány jó anyád, kint Kispesten, az a…
Unott hangon megszólalt Hidegkuti:
– Hernádi úr – mondta a játékvezetőnek –, hallja, hogy ezek szidják egymás jó anyját?… Maga is meg fogja kapni!
– De kérem, de kérem!… – kapta fel a fejét felháborodva a bíró. – Sporttársak, hát hogy viselkednek?!
Akkor azonban már olyan ideges volt, hogy szinte habzott a szája.
Szóval, húztak a játékosok kifelé, a kedélyes társalgás menegetett tovább, egészen addig, amíg el nem jött az ,,Éljen!, éljen! éljen!”, amivel abban az időben tisztelegtek a csapatok a közönség előtt. Aztán felálltak, és elkezdődött a hajtás.
Puskás egy alkalommal éles szögből lőtt a Vorosilov – később Népstadion, ma Stefánia – úti kapura, Gellér, a kék-fehérek kapuvédője állta a szöget; pattogott a labda, már-már a kapus kezében volt, amikor egy olyan kurflit kapott, hogy másfél méterre kiperdült Gellér kezéből, s mielőtt az megfoghatta volna, a háta mögött beesett a kapuba.
Hernádi azonban fütyült, mutatta, les. Puskás csípőre tette a kezét, és szelíden – ha ez a jelző egyáltalán illett rá valamikor – megjegyezte:
– Hernádikám, nem volt les!
– Lefújtam, mert les volt! – ismételte meg nagyobb nyomatékkal a bíró.
Puskásnál elszakadt a cérna:
– Kapd be a …
Mire Hernádi:
– Nem kapom be …
És folytatódott a mérkőzés anélkül, hogy bárkit kiállított volna a játékvezető, hogy a fegyelmi bizottság tárgyalta volna az ügyet.
*
Az ugyebár nem különleges eset, ha a szurkolók vagy a játékosok megverik a bírót. De, ha a játékvezető törli szájon a futballistát, az már döfi. Majdnem akkora szenzáció, mint amikor a betörő megharapja a házőrző ebet.
Ilyesmi történt 1949 júniusában Stockholmban, a 2-2-re végződött svéd–magyaron. Az utolsó másodpercekben tumultus támadt Henni kapuja előtt; Rudas és Liedholm ,,barátságosan” taszajgatták egymást. A jelenet váratlan fordulattal ért véget: Van der Meer holland játékvezető odavágtatott, és magyarok és svédek egyöntetű elképedésére lehúzott egy hatalmas pofont Rudas Ferinek, majd le is fújta a meccset.
Az öltözőben aztán sűrű bocsánatkérések közepette magyarázkodott:
– Láttam – mondta –, hogy a magyar hátvéd felhevült állapotban van, gondoltam, nyugtatásképpen megsimogatom a fejét…
A bíró érezhette, hogy érvelése nem kielégítő, mert nyomban hozzáfűzte:
– Igen, a simogatás keményebb volt a kelleténél. De, csak a lendület miatt… Túl gyorsan szaladtam oda…
Lám, az sem mindig jó, ha a játékvezető átlagon felüli futógyorsasággal rendelkezik. Vagy ha mégis gyors, akkor legalább ne simogasson!
Ellenőri jelentés? Feljelentés? Ez, az, amaz… riposzt… Ugyan! Az öltözőben elintézték.
Tempora mutantur…