Térerő kontra logika

Közleményben tudatta a Vodafone cég, hogy nem lesz névszponzora a Vasas pólósainak. Sőt. Minden támogatását megvonja a bajnoki ezüstérmestől, köszönhetően annak, hogy a szövetség öt hónappal a történtek után sem hozott jogerős döntést arról, hogy mennyi ideig tiltatnak el a bajnoki döntő véres botrányának vétkesei. A helyzet kiszámíthatatlan – rögzíti a dokumentum, s az állítás vitathatatlan. Mint ahogy az is érthető, hogy a történtek után a cég komolytalan társaságként jegyzi a pólósok fölkent testületét.
A jegyzék büszkén rögzíti, hogy a bajnoki finálén történteket (a legkirívóbb, gyáva durvaság: öt Vasas-játékos ütött egy honvédost) azonnal elítélte a társaság, ,,ugyanis a sportszerűtlenség összeegyeztethetetlen a vállalat világszerte és Magyarországon képviselt értékeivel, imidzsével”. Hogy ezek után hogyan kerülhetett szóba egyáltalán a névszponzori, tehát legfőbb jelenlét, az legyen a társaság titka, nekem talán nem is kell értenem, hiszen míg én a logikára szerződtem, ők a térerőre. Ide, a térerő kontra logika fejezethez tartozik az is, hogy a cég a szövetségre dühösen a játékosokat rövidíti meg, de hát ahány ház, annyi szokás.
A Vodafone urai igencsak méregbe gurulhattak, hiszen érvelésüket azzal zárják, hogy ,,egy minden profizmust nélkülöző, bizonytalansággal körülvett sportágat nem áll szándékunkban támogatni”. Ha én haladok ,,a világszerte képviselt értékek” mentén, eszembe jut, hogy a magyar pólóválogatott az olimpiai bajnoki cím védője, s 2000 óta is favoritja a nagy világversenyeknek. Beugrik az is, hogy magyar játékosok ugyancsak ,,a világszerte képviselt értékek” jegyében igencsak keresettek a külföldi csapatok által, itthon pedig rendre megtelik az uszoda, amikor rangos meccseket vívnak a legjobbak. Ha a magyar póló ,,minden profizmust nélkülöző”, aligha lenne így. Félreértés ne essék, ismerve a magyar sport piaci viszonyait, minden cégnek köszönet jár, ha segít. Az pedig tényleg mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, hol, mikor, és meddig éri meg neki. Esetünkben egyetértek a Vodafone-nal, hogy távozik, ami a medencében és utána a tárgyalótermekben történt, az több, mint nevetséges, a vétkesek hajánál fogva előcibált mentegetőzése éppen úgy, mint az ítészek a sporttörvénnyel (is) takarózó tesze-tosza halogatása. Az általánosítás viszont méltatlan, mint ahogy az is, hogy végül a játékosok rövidíttetnek meg.
A sportoló, aki pedig igazán mindent megtesz, hogy kiszolgálja támogatóját. Ott volt például a zalaegerszegiek manchesteri meccse, amikor az egyik magyar védő annyira bemozdult egy cselre, hogy végül fejjel beleesett a pólóból most kivonuló szponzor táblájába. Jellemző eset, az ügyetlenség éppen úgy sokról árulkodik, mint a végeredmény: a tévékamera hosszasan időzött a kissé megviselt, ám jól látható reklámtáblán.
Látványos hírverés volt, még ha nem is ,,a világszerte képviselt értékek” jegyében.