Békés záróra Budafokon

A tettes mindig visszatér a tett színhelyére, mint mi Budafokra. Szeptember elején írtunk arról, hogy a budafoki futballklub a legtöbbre tör, ami esetében a följutást jelenti. A tulajdonos, Schnepf úr három esztendőt (és persze pénzt, feltételeket) adott arra, hogy a csapat produkáljon, a három év pedig a szezon végén lejár. Kora ősszel egy kínos vereség (Dorog: 0-1), egy alig elfogadható döntetlen (Pilisvörösvár: 1-1) után abban maradtunk, hogy mintha a tulajdonos többet tenne a sikerért, mint a játékosok.

- Labdarúgás -

Most nem érheti szó a ház elejét, hiszen a csapat az őszi szezon zárásakor vezet az NB II Winner Sport-csoportjában. Két pont az előnye a második Vác előtt, ami arra mindenképpen jó, hogy a télen önbizalommal telve vágjon neki a fölkészülésnek. Bizakodik is mindenki Budafokon, a múltat emlegeti, azt, hogy tavasszal mindig jobban ment a társaságnak.
Hogy jobban menjen, az bizony ráfér a csapatra.
Vasárnap, kora délután, az ellenfél a Pénzügyőr. A győzelem kötelező. Érkezik is, a kettő null, az kettő null, ma már a harmadosztályban is csak az eredmény (meg persze a pénz) számít. Mondják a bennfenntesek.
Igen ám, de a Promontor utcában a késő őszi bágyadt napfényben sütkérezők között még mindig többségben vannak azok, akik játékra is vágynak. Cselekre, pontos átadásokra, nagy és fineszes lövésekre, arra, hogy valódi sportemberek ütközenek meg egymással. Nos, ilyesmi csak percekre kerül elő ezúttal, mondja is azonnal egy, az objektivitás álarcát magára öltő hazai drukker, hogy ,,ha nem nézem meg a tabellát még otthon, meglepődnék, hogy az első játszik a majdnem utolsóval”.
Ismételjük meg a lényeget: három pont az három pont. A siker mindent megszépít(het).
Igaz, a mostani két gólra egyébként sem lehet panasz. Fél óra elteltével Kozma szabadrúgása után Magosi fejeli a labdát a kapuba, a szünet előtt közvetlenül pedig Süveges gurítása jelenti a másodikat. Kozma és Süveges. Nagy nevek. NB II-es szinten mindenképpen. Megjárták az elitet, azért hozta őket Budafokra a tulajdonos, hogy a hátukon cipeljék be a csapatot az NB I B-be. Maradjunk annyiban, hogy a Pénzügyőr elleni meccset hozták. Az első gólnál döntő volt Kozma rúgótechnikája, a másodiknál pedig Süveges higgadtsága. Amikor Schnepf Józsefet arról kérdezem, hogy máskor is ez jellemző-e a játékukra, diplomatikusan felel:
– A mai győzelemben főszerepük volt…
Az állítás vitathatatlan, hogy mit nem mondott ki a csapat első embere, az legyen az ő titka (az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt). Mindenesetre Süveges úrnak a második félidőben van még két remek elfutása, egy törzsszurkoló mindkettő után fölsóhajt.
– Végre… Mert ugyebár alapvetően ez lenne a dolga…
A hangulat családias. Botránytól nem kell tartani, pedig Bede a bíró, nála pedig sohase lehet tudni… Most szerényebb a megszokottnál, azt pedig tudjuk be a precizitásának, hogy Polgárnak úgy ad piros lapot a hazaiaknál, hogy a második sárga vitatható, a kiállítás pedig egyáltalán nincs benne a mérkőzésben. Bedének fontosabb a szabály, mint a játék szelleme – lelke rajta. Mindenesetre senki se támadja ítélete után a nézőtérről, ez azért elárul valamit arról, miféle indulatokat kell megfékeznie a büntetéssel.
A nézők (lehetnek úgy négyszázan) nyugodtak. Mondja is a műsorközlő, szinte folyamatosan, hogy ,,Legalább egyszer kiáltsunk föl mindannyian, hogy hajrá, Budafok!” Később három labdaszedő gyerek igyekszik programot adni az embereknek (,,Mindenki szurkoljon…!”), de marad a csend, a nyugalom, a béke.
A lefújás után is. A klubházban mindenki a régi tablókra mered, az idősebbek nosztalgiáznak, az ifjabbak csodálkoznak, mondjuk azon, hogy a negyvenes évek végén 4500 nézője volt a Dorog elleni rangadónak (3:1), amely előtt (erről is van fotó) Érdligeten edzőtáborozott a csapat.
Jellemző, hogy a magyar futball kapcsán mindig előkerül a múlt. És az is, hogy a budafoki nosztalgiázók az asztaloknál kvaterkázó egykori MTK-sokat szívesen látnák a mostani csapatban, az egykori tudásukkal persze. Gáspár kapus urat (ma ő a budafoki edző), aztán Koritár, Siklósi és Takács urakat. A névsor látatlanban három-nullt ér, kapott gól nélkül.
De félre a múlttal, a jelen számít. Kettő-null, első hely, és vele az esély a följutásra. Ennél többet nem hozhattak ki a napból a budafokiak.