Rossz döntések sorozatban

Döntetlennel zárta az esztendőt a magyar labdarúgó-válogatott, pedig az előzmények (két meccsen négy pont az Eb-selejtezőkön) azt ígérték, az évzárón nyer a csapat. Gellei Imre is győzelmet várt, a Moldova elleni 1-1 miatt csalódott, ám ugyanakkor optimista is, mert választ kapott azokra a kérdésekre, amelyek az Üllői úti mérkőzés előtt foglalkoztatták.

- Labdarúgás -

Nem azt kapta a kapitány, amire számított – ezt hangsúlyosan állítja –, mert, ha egy csapatnak esélye van a sikerre, és nem él vele, akkor nincs ok az elégedettségre. „A játékosok sokszor hibáztak szerdán, többnyire azért, mert az adott szituációban rossz döntést hoztak, ideértve azt is, amikor nem figyeltek. Legalább tíz helyzetünk volt a mérkőzésen, ám mindössze egy gólt lőttünk, ami egyértelműen hiba” – mondja Gellei, aki szerint a találkozó alaphangját megadta, hogy az első negyedórában két-három magyar ziccer kimaradt, amitől a játékosok az önbizalmukat vesztették. Erre tett rá Korolovszky Gábor kapitális hibája (utolsó emberként gólpasszt adott Patulának), s máris nem a vezetésért, hanem az egyenlítő gólért kellett harcolniuk a magyar futballistáknak.
„Korolovszky hajmeresztő megoldása is rossz döntés eredménye, mentség nincs rá, még akkor sem, ha a futballban gyakran előfordul az ilyesmi. Sokan felvetették, hogy miért nem cseréltem le őt, miért hagytam mindvégig a pályán, én erre azt mondom, egy gyakorlómeccsen belefér, hogy a hibázó játékos igyekezzen a pályán javítani, ahelyett, hogy bűnhődik. Kíváncsi voltam arra is, hogy képes-e a csapat hasonló felállásban, hasonló szerkezetben javítani, ezért nem változtattam azonnal” – magyarázza a szövetségi kapitány.
A döntetlen nem jó eredmény, de belefér az elmúlt szezonba – állítja Gellei –, már csak azért is, mert ennek a találkozónak is voltak pozitív vonásai. „Juhár Tamás ezúttal csereként bizonyította, hogy lehet rá számítani, hiszen határozott volt, elszánt, ő például rendre jól döntött egy-egy játékhelyzetben. Zavadszkyról is csak jókat mondhatok, hetek óta remek formában van, ami jó dolog, ám engem elsősorban a mentalitása győzött meg arról, hogy a válogatottban a helye” – értékel a szakember, kiemelve még Dárdai és Lisztes produkcióját. ,,Mindketten valóban lendítői a csapatnak, még akkor is, ha nekik sem sikerült minden ezen az estén. Ők a Bundesligában igazán komoly meccseken edződnek, ami arra mindenképpen jó, hogy tudhatom: van egy bizonyos szint, ami alatt még akkor sem futballoznak, ha az álmukból keltik fel őket. Az ilyesmire építhet minden edző.”
Azt Gellei Imre sem várja, hogy mindenki hozsannázzon azért, mert döntetlent játszott a válogatott Moldovával, azt viszont kiemeli: ,,A futball olyan játék, hogy nem mindig az történik a pályán, amit az ember elhatároz, amit remél. Mi esélytelenül szereztünk pontot Stockholmban tétmeccsen, most viszont nem tudunk élni azzal, hogy mi vagyunk a favoritok. Az egyik az öröm, a másik a bánat forrása, de ahogy a világot nem váltottuk meg akkor, most sem történt tragédia. Alátámaszthat engem, hogy a mi csoportunkban Lettország csak egy, a legeslegvégén esett öngóllal győzött San Marino ellen, vagy hogy Moldova a szlovákok elleni selejtezőn a 75. percig null- nullra állt.”
Kétségtelen, azokban a körökben, amelyekben mi mozgunk, igencsak kiegyenlítettek az erőviszonyok, ennek alapján tényleg nem tragédia a szerdai teljesítmény. Az viszont bosszantó, hogy a játékosok – a kapitány kifejezésével élve – túl gyakran döntöttek rosszul a pályán. Mert ugyebár, ha már a szándék is hibás, mit hozhat a tett? Az Eb-selejtezők négy pontja ezzel együtt nagy érték, de jó tudni: a tavaszi selejtezőkön a most látottaknál apróbb gondolati restség is sorsdöntő lehet.