- Úszás -
Az elegáns lakás hosszú előszobájában a bejárattól jobbra a konyha, majd a dolgozószoba található, ahol egy új szerkezet, egy futógép található. A ,,hogyan került ez ide?” kérdésre választ ad a mester termete, a házigazda a hetvenedik születésnapja óta bizony felszedett jó néhány kilót. A tágas nappaliban Széchy Tamás az asztal melletti kényelmes bőrfotelba süpped, ahonnét a telefon elérhető, s a tévé távkapcsolójával a világ is.
Széchy Tamás ötvenévi munka – közte harmincöt évi, ahogy ő nevezi: alkotás – után tavaly került távol a medencétől. Harmincöt évig hajnalban kelt, most viszont már ráér lustálkodni.
– Mikor szokott felkelni?
– Felébredni, vagy felkelni? Mert a kettő nem ugyanaz. Ha későn fekszem le, akkor is hajnalban felébredek, de már nincs miért felkelnem. Amikor a hatvanas években édesanyámmal Szent István-telepen laktam, a négy óra előtti szolgálati HÉV-vel utaztam a Császár uszodához. Később, amikor a Fraknó utcában éltem, már ráértem fél ötkor felkelni. Három éve költöztem ide, azért, hogy közel legyek a Komjádi uszodához, de a közelség előnyét csak egy évig élvezhettem.
Az új lakás ízlésesen van berendezve, a falon családi fotók, a házigazdával szemben, a szoba sarkában nagy képernyős televízió.
– Amióta nyugdíjba vonult, bizonyára sokat nézi a televíziót.
– Á, fenét! Mit nézzek rajta? Annál azért drágább az időm, hogy a kereskedelmi csatornák népbutító sorozatait bámuljam. Már a politikai műsorok is bosszantanak. Mert milyen világ az, amelyben egy nagyhatalom a saját érdeke szerint jóra és rosszra osztja a világot, és elvárja, hogy ezt szentírásként tiszteletben tartsák. Mindig büszke voltam, és lehettem is a magyarságomra, helyettem ne mondják meg, mi a jó, mi a rossz.
– Ezek után a belpolitikáról nem is kérdezem…
– Ne is! Visszatérve viszont a televízióra, a sportközvetítéseket szívesen megnézem. De csak a minőségi sportot. A labdarúgó NB I mérkőzéseire nem pazarlom az időmet, viszont nagy élvezettel figyeltem például a debreceni tornász-világbajnokság versenyeit. Örültem Csollány Szilveszter győzelmének. Kedvelem az ökölvívást is, korábban Kovács István, mostanában pedig Erdei Zsolt mérkőzéseit szoktam figyelni.
– Ez némileg meglepő, mert atlétaként, majd úszóedzőként is olyan sportágban élt, amelyben a versenyző elsősorban önmagával csatázik.
– Fiatalkoromban kipróbáltam az ökölvívást is, sőt egy ideig edzősködtem a bokszolóknál.
– Hogyan viselte el az ütéseket?
– Bármilyen sportágat is űz valaki, a sportban kaphat pofonokat. A futó vagy az úszó, ha nem tud küzdeni, harcolni, akkor legyőzik. A tehetség egyik eleme a küzdőképesség. Az ökölvívás az egyik legősibb, legigazságosabb sportág, amelyben a fizikai erő, a technikai tudás és a küzdőszellem ötvöződik.
– Arra gondoltam, hogy a nyugdíjas Széchy Tamás egy napjáról beszélgetünk, de még azt sem árulta el eddig, hogy mikor kel fel.
– Éjszaka sokszor felébredek. Ilyenkor olyan dolgokkal foglalkozom, amire korábban nem jutott időm. Például rendkívül érdekelt a fizika és a matematika, ezért most aktívan foglalkozom a fény kettős természetével.
Remélem, megbocsátják, ha a hosszú fizikai előadás – melyből keveset értettem meg – leírásától eltekintek. A vendéglátót a világűrből a telefon csöngetése repíti viszsza a földre.
– Marika, vedd fel a telefont! – kiáltja a házvezetőnőnek, olyan harsogó hangon, ahogy korábban a versenyzőit irányította az edzéseken.
– Kényszerű visszavonulása után azt tervezte a szövetség vezetőivel, hogy majd az edzőknek tart tanfolyamokat.
– Aki megkért, hogy segítsek, nem utasítottam vissza. Szívesen adok szakmai tanácsot, de azt ne várják el, hogy az évtizedek alatt bennem felhalmozódott tudással házalni fogok.
– Így viszont elveszhet a magyar úszósport számára hasznosítható öröksége.
– Ez már nem az én gondom. Letettem a magyar sport asztalára csak olimpiai aranyból nyolcat, több tucat világ- és Európa-bajnoki érmet is. Ezt a magyar sport történetéből már nem lehet kitörölni. Szerettem volna tovább dolgozni, fiatalokat felkészíteni az athéni olimpiára, de erre már nem kaptam lehetőséget. Úgy élek most itt, mint egy partra kényszerített hajóskapitány, aki azonban készül az újabb vízi ütközetre. Továbbra is figyelemmel kísérem a sportág fejlődését, mert a szellemi munkát nem hagytam abba. Újabb és újabb edzésmódszereken töröm a fejemet. Az én célom mindig az volt, hogy megelőzzem a világot. Kívülállóként nem akarom a kollégáimat kritizálni, de sokszor a fejemet csóválom, amikor például arról olvasok, hogy a válogatott keret kéthetes edzőtáborozáson vett részt. Ennek ugyanis nincs sok értelme…
– Még akkor sem, ha így készültek fel a rövid pályás Európa-bajnokságra?
– Na, ezt ne is említse! Az utóbbi időben meglepődve olvastam, hogy hazánkban szokatlan a rövid pályás edzés és versenyzés. Ez nevetséges, mert ezerkilencszázhetvenhatig, amíg a Komjádi uszoda nem épült fel, az öreg Császárban huszonöt méteres medencében készítettem fel Hargitay Andrásékat, akik aztán ötvenméteres medencében is elverték a világot.
– Az már rég volt. Évtizedek óta viszont az idén először fordult elő, hogy úszóink nem nyertek aranyérmet Európa-bajnokságon. Hogyan látja a magyar úszósport jövőjét?
– Kovács Ági már többször igazolta világklasszisát. Ha vállalja a korábbi edzésmunkát és megfelelően felkészítik, akkor az athéni olimpián is bizonyíthat. Risztov Éva nagyon szorgalmas versenyző. Mellettük minden nehézség ellenére még több tehetsége is van a magyar úszósportnak. A jövő sikere tehát azon múlik, hogy ezekből a fiatalokból az edzők képesek lesznek-e világklasszisokat nevelni. Ez nem könnyű, mert az úszásban az idén bevált recept jövőre már nem sokat ér, ezért az edzőknek állandóan újítaniuk kell, ha meg akarják előzni a világot. A jelenleg aktív edzőkről nem mondok véleményt, viszont meggyőződésem, hogy Darnyi Tamásból kiváló szakember lesz. Amikor néhány éve kivittem magammal Amerikába, ott úgy vezette az edzéseket, mint én fiatalkoromban. Tamásban megvan a tapasztalat, az akarat, ezért csak rajta múlik, hogy vállalja-e ezt a nehéz hivatást.
– Mit üzen Darnyinak? Megéri vállalni?
– Ezt neki kell eldönteni. Ha viszont megkeres, segítek.
– Milyen a kapcsolata a volt tanítványaival? Rózsáék felkeresik idős és magányos mesterüket?
– Mindegyikük a saját életét éli. Ez így természetes. Ezt tudomásul kell vennem. A múltban is legtöbbször akkor kerestek, amikor segítenem kellett. Ez persze az én hibám is, mert az elmúlt évtizedekben a világbajnokok mellett állandóan a jövőt is építettem, így nem jutott időm arra, hogy a versenyzőimet magamhoz szoktassam. Nem titkolom, jó lenne, ha többször találkozhatnánk, de ennél nagyobb gond, hogy ha hajnalban felébredek, nincs miért felkelnem.
– Olyan keserűen mondja ezt, mintha a megérdemelt pihenő nyűg lenne.
– Az elmúlt években a családomban többen meghaltak, a nővérem is. Egyedül maradtam. Persze nem vagyok teljesen magányos, mert sokan hívnak, keresnek. Inkább úgy érzem, céltalan lett az életem.
– De hát már mindent elért. A hatvanöt érem után mit jelenthet a hatvanhatodik?
– Számomra nagyon sokat. Mert a győztes tanítvány mellett a dobogó mellett állni csodálatos, de az odáig vezető út is boldogságot jelent.
Széchy Tamás hetvenéves koráig sikeresen viaskodott az idővel, nyugdíjba vonulása óta viszont mintha feladta volna a küzdelmet. Ezt jelzi, hogy amikor arról érdeklődöm, hogy a dolgozószobájában lévő futógépen mennyi az egyéni csúcsa négyszáz méteren, legyintve csak azt válaszolja:
– Nem szoktam az időt figyelni!
origo.hu
„Amíg tart a háború és folytatódnak a szankciók, addig Európa és benne Magyarország fizeti meg a háború árát!”
