Az FTC az élre kerülhet

Olyan volt a vasárnapi örökrangadó, amilyent várni lehetett. Feszült légkör, sok szabálytalanság, közepes színvonalú, a folyamatosságot jórészt nélkülöző csapatjáték. A vendég Ferencváros visszavágott a szeptemberi Üllői úti vereségért – akkor az MTK nyert 1-0-ra –, így a kékek nyomában maradt, s a pénteki, Kispest elleni győzelme azt jelenthetné, hogy az élen telelhet Garami József csapata.

-LABDARÚGÁS-

Aki látta szeptember 1-jén az Üllői úti stadionban rendezett FTC–MTK találkozót, az jószerivel semmit nem veszített, ha netán kihagyta a december 1-jén lejátszottat. „Indigós” meccs volt ugyanis ez a Hungária körúti – több szempontból is.
Megegyezett az eredmény, akkor is, most is egyetlen góllal nyert a vendégcsapat. Akkor Zavadszky, most pedig Gera volt eredményes az ellenfél gyepén. Az ősszel Dragóner kényszerült goromba belépője után arra, hogy a 31. perctől az öltöző ablakából nézze a meccset. A mostani találkozón a 61. perc jelentett változást a vendéglátó csapat létszámában. Ekkor Komlósinak köszönte meg a játékvezető a fellépését… A játékról, a színvonalról sem írható más, mint hogy láttunk már jobbat, de elszenvedtünk ennél csapnivalóbbat is. A Fradi egy helyzetet értékesített, s ez három pontot jelentett számára. Az alapszakaszban tehát semmi nem dőlt el a két Várszegi-csapat között.
Az viszont érzékelhető és látnivaló volt, hogy a futballisták hihetetlen feszültséggel futottak ki a pályára, s ez rányomta a bélyegét az örökrangadóra. Ezzel magyarázható, hogy ismét nem huszonketten fejezték be a játékot. A mínusz egy ezúttal Komlósi Ádám volt, aki a Lipcsei Péter ellen elkövetett durvasága miatt kapott „végleges fegyelmit”.
Komlósi „természetesen” tagadja, hogy olyant tett volna, ami miatt ki kellett állítani őt: – Késtem egy ütemet a becsúszással, valóban elértem Lipcsei lábát, ám hogy ez szándékosan tettem volna, nem igaz. Nem volt jogos a kiállítás.
A televízió összefoglalójából látszott, hogy Komlósi tudta, nem ússza meg lap nélkül a belépőt.
– Azt hittem, sárgát mutat fel a játékvezető, nem is akartam elhinni, amikor megláttam a pirosat. Ehhez hasonló súlyú szabálytalanság több is volt a meccsen – tette hozzá az MTK hátvédje.
Az öltözőbe vonuló Komlósi összetűzésbe került a játékoskijáró felett-mellett ülő nézőkkel is.
– Nem a nézőknek szóltam vissza, a Fradi-kispadról mondtak néhány kedveset, erre reagáltam…
A feltételezhetően nem irodalmi ékességű mondatokat nem hallhatta Bede, aki úgy véli, jogos döntést hozott: – A szabályok szerint a találkozóról nem nyilatkozhatom, így nem is teszem meg. Azt mondom, amit ilyenkor mondhat egy játékvezető: a televízióban többször is megismételték a jelenetet, mindenki láthatta, mi történt. Ha úgy tetszik, a kiállítással kinyilvánítottam a véleményemet. Akárcsak az Üllői úti találkozón, mert azt is én vezettem.
Hogy bírói szempontból melyik meccs volt nehezebb, arra azt válaszolta Bede:
– Egyik sem volt könnyű, de ezek a meccsek nem is ebbe a kategóriába tartoznak. Az Üllői úti mérkőzést nehezebb volt megfogni, akkor még feszültebbek voltak a játékosok.
A 61. perc történetének harmadik szereplője, Lipcsei Péter most már jól van.
– Reggelre bedagadt a térdem, fájt minden mozdulat, s látszódtak Komlósi stoplijának a nyomai. A szabálytalan mozdulatot nem láthattam, már elvittem a labdát a védő mellett, csak azt éreztem, hogy „megüt.” Akkor nagyon fájt, azt hittem, nem is tudom folytatni a játékot. Remélem, nem volt szándékos Komlósi mozdulata…
Fájdalom ide, stoplinyomok oda, Lipcsei, miként a csapata, úgy készülhet a Kispest elleni meccsre, hogy a győzelemmel a tabella élére kerül.
– Ha valaki azt gondolja, hogy sétameccs lesz, téved – int mindenkit óvatosságra Lipcsei. – Az idény egyik legnehezebb találkozója előtt állunk. A Kispest az életén túl a becsületéért is játszik. Mi viszont a bajnoki elsőségért.