Igazi gálaelőadás, Honvéd-siker

A bajnok Domino-BHSE magabiztosan nyerte a Fila év végi négyes tornáját: a szombati döntőben erőtől duzzadó játékkal győzte le 14-10-re a BVSC-t. A harmadik helyet a Ferencváros szerezte meg az Újpest 10-6-os legyőzésével. A Komjádi uszodában köszöntötték a Világkupa-győztes női válogatottat, átadták az év legjobb utánpótláskorú játékosainak járó díjakat, és elbúcsúztatták Császár György és Szentgyörgyi Ferenc játékvezetőket.

Kemenczky Zoltán
2002. 12. 29. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

- Vízilabda -

Nem lehet azt mondani, hogy a csapatok és a szakvezetők félvállról vették volna a final fournak nevezett meghívásos évzáró gálát. Gyöngyösi András, az FTC edzője például már az Újpest elleni bronzmérkőzés első negyedének végén a támadóidőt jelző órára erősített hangszórón vezette le a feszültségét. Még szerencse, hogy a „duda” jó erősen oda volt erősítve a szerkezethez, jóllehet a csavarok nyírószilárdságát így is alaposan próbára tehette az egykori válogatott játékos szörnyű sújtása.
A meccs végén aztán – mintegy keretbe foglalva a történetet – az UTE trénernél, Csapó Gábornál is elszakadt a cérna. „Köszönjük! Köszönjük!” – kiáltotta a másik oldalról a zsűriasztal felé, miközben olyan mélyen hajlongott, hogy félő volt: belebucskázik a medencébe. Csapó alkalmasint azért fakadt ki, mert végre kapott egy emberelőnyt a csapata, s úgy érezte, háláját ily módon illő kifejeznie. „Gyerekek, nézzetek rá a jegyzőkönyvre! Tizenhat percig nem kaptunk fórt!” – mondta a lefújás után (szó, ami szó: a kiállítási arány 9-2 volt az Újpest „kárára”). Negyvenöt másodperccel a vége előtt újabb zavar támadt, hisz csak három lila sapkás játékos állt fel a középkezdéshez. Kiszely bíró kérdő mozdulataira Csapó a vállát vonogatta, mígnem beadta a derekát, és kegyesen a vízbe vezényelte Fáyt, Zentait és Ferenczyt.
Amúgy végig a Ferencváros diktálta a tempót. Az UTE 6-3-ról 6-5-re feljött, de ennél közelebbre nem jutott. Végül 10-6-ra nyert a Fradi, s lett a torna harmadik helyezettje.
A Honvéd–BVSC fináléra megtelt a Komjádi. Hiába, no, nem akármilyen párosítás ez. Még mindenki élénken emlékezett arra, hogy november elején a vasutasok szinte kiütötték az öt olimpiai bajnokkal felálló Dominót a Szőnyi úton (11-7).
A Honvéd duzzadt az önbizalomtól. Kovács István vezetőedző – mint kapitány a hídon – arisztokratikus eleganciával támaszkodott az időmérő szerkezetre. Alig kellett kiabálnia, csak alkalmanként rikantotta el magát, amikor a BVSC-sek közül valaki túl szabadon vehette át a labdát: „Támadd, támadd!” Minden játékosa tudta és profi módon tette a dolgát a medencében, ami meglátszott az eredményen is. Három-háromig tartott lépést a BVSC, aztán Bereczki lőtt egy potyagólt, majd miután Ibolya ejtésénél Biros a gólvonalon, szinte „becsúszva” mentett, újra Bereczki vette be távolról Nagy Viktor, a legjobb utánpótláskorú kapusnak járó Molnár–Cservenyák díj idei nyertesének hálóját (5-3).
(Az olimpiai bajnok Szécsi Zoltán – akinek előző nap az egyik tévés valóságshow hirtelen szupersztárrá avanzsált három résztvevője lődözgetett négymétereseket – eközben a kispadon ült, lévén, hogy lóhalálában futott be a mérkőzésre a szegedi Szuperbajnok- vetélkedőről. Gerendás György edző ezért csak jóval később küldte be Nagy Viktor helyett.)
Potyogtak a gólok, s a Honvéd már a 2. negyedben eldöntötte a találkozót: 6-4 után Vári, Bárány és Szívós is beköszönt (9-4), és a bajnok játékosainak ezúttal minden mozdulatán látszott, hogy ekkora előnyből már megélnek a végéig. A meccs azonban ezután sem volt unalmas, ellenkezőleg. Élményszámba ment Ibolya csodálatos, leheletfinom húzása, remekbe szabott gólokat lőtt Szívós – hogy csak néhány momentumot említsünk. Szó nem volt azonban arról, hogy a BVSC feladta volna a harcot, hiszen az említett Ibolya-találattal 11-9-re jött fel. Innen aztán újabb három Honvéd-gól következett, de még mielőtt erre sor került volna, Vári és Vincze az éles meccsekre emlékezetető módon kezdett el kakaskodni Szentgyörgyi bíró szeme előtt. A búcsúmeccses sípmester nem volt lágyszívű: Vincze Balázst cserével végleg kiállította. Hiába „zakatolt” Gerendás György, hogy Vári megütötte a játékosát, ezúttal nem volt mese. A végeredményt a BVSC aznapi leggólerősebb játékosa, Zoufal állította be: a Domino 14-10-re nyerte a döntőt. A kupa mellé járó egymillió forintos fődíjat a csapat a Tűzoltó utcai gyermekkórháznak ajánlotta fel.

FILA NÉGYES TORNA. Eredmények, döntő: Domino-BHSE–BVSC 14-10 (5-3, 4-1, 3-5, 2-1). Gólszerzők: Szívós 4, Biros, Vári 3-3, Bereczki, Bárány 2-2, illetve Zoufal 3, Császár, Péter, Nitsovits, Vincze, Fülöp, Kis G., Ibolya 1-1. A 3. helyért: FTC–UTE 10-6 (3-3, 3-0, 2-2, 2-1). Gólszerzők: Katonás 4, Nyéki 3, Lehmann 2, Hosnyánszky 1, illetve Ferkó, Suti 2-2, Kéri, Kovács R. 1-1.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.