-ÖKÖLVÍVÁS-
Azt gondolná az ember, hogy a munkás, öklös hétköznapok, a nagy és nehéz csaták után Erdei Zsolt is lazít, eldobja a kesztyűt, s mondjuk a Kanári-szigeteken éli meg azokat a szürke, hideg napokat, amelyeket valóban nem élmény itthon tölteni. Az ökölvívó azonban Magyarországon van. Olyannyira, hogy amikor kerestem, nem is tudtunk hosszasabban elbeszélgetni, mert éppen edzett, erősített. Így aztán akkor láttunk neki a múlóban lévő esztendő értékelésének, amikor már túljutott a napi penzumon.
– A címvédés után meglehetősen sokat kihagytam, ezért nem állíthatom, hogy nagy-nagy örömmel megyek le mostanában az edzőterembe. De muszáj csinálni, mert nem tudhatom, melyik napon szólal meg a telefonom, hogy irány Németország – mondja Erdei.
– Gondolom, ezek a napok Hamburgban, az Universumnál is csendesebbek.
– Ott lehet, az viszont tény, hogy éppen az előbb telefonált az edzőm, Fritz Sdunek. Szabadságon van ugyan, de néha azért felhív, s érdeklődik, hogy vagyok…
– Biztosan, mert hiányzik neki… Ha valaki, akkor ő tényleg megszokhatta már a magyarok közelségét.
– Lehet, de valószínűbb, azért keres, hogy megtudja, edzem-e.
– Azt hiszem, ezek fölösleges hívások, mert aki ismeri önt, tudja, hogy akkor is edz, amikor nem muszáj. Amatőrként és profiként egyaránt bebizonyította ezt.
– Azzal tisztában van, hogy az edzéstervet megcsinálom, nem is azért keresett. Azt mondta, úgy készüljek, lehet, hogy az új év első napjaiban Hamburgba kell utaznom.
– Ezek szerint megvan a következő meccsének az időpontja?
– Erről nem tudok, az a valószínűbb, hogy egyelőre nincs. Arról tudnék, meg Sdunek is mondta volna. Ettől függetlenül úgy készülök, hogy bármikor szorítóba tudjak lépni. Most is dolgoztam vagy másfél órát, rám is fért, mert az ünnepek alatt gömbölyűbb lettem, van rajtam néhány kiló felesleg.
– Legutóbb valamikor novemberben volt mérkőzése, akkor Dortmundban védte meg a kisvilágbajnoki címét. Azóta semmi, s amint elmondta, egyelőre nem is tudja, mikor húz kesztyűt. Nem rossz így készülni? Azért kérdem, mert Kokó idegeivel is eljátszadozott az Universum, többször is pórul járt, pedig már azt hitte, biztos a meccse…
– Azzal tisztában kell lennünk, hogy minél előrébb tart az ember a profik között, annál nehezebb ellenfelet találni a számára. Ez valóban nem megnyugtató, viszont tudomásul kell venni… Számomra a jövő évben az Európa-bajnoki címmérkőzés lehet a realitás, meg tán az, hogy megvédem a kisvilágbajnoki övemet. Az Eb-meccs esetében gondot jelenthet, hogy a jelenlegi címvédő, Thomas Ulrich is az Universum bunyósa, ami nem igazán erősíti a találkozó létrejöttét. Mindegy, ki kell várnom a soromat, nincs mese.
– Kicsit azt érzem ki a hangjából, mintha csalódott lenne, mintha nem úgy alakulnának a dolgok, ahogyan azt szeretné.
– Erről azért szó sincs. Amit eddig vállaltak a németek, azt be is tartották, ráadásul nemrégen kötöttem meg velük négy évre – pontosabban kettő plusz kettőre – szóló szerződésemet, amely garanciát jelenthet a számomra.
– Gondolom, az Universumnál most minden Klicskóról szól. A többiekre hogyan hat ez a megkülönböztetett figyelem?
– Tény, hogy a két ukrán a sztár, ők a legjobbak, s az sem mellékes, hogy ők hozzák az igazán nagy hasznot az istállónak. Most, hogy létrejött a Klicsko–Lewis-csata, érthetően elégedett mindenki nálunk.
– Sdunek mester csak januárra rendelte vissza Hamburgba, ezért Magyarországon tölti a szilvesztert. Nagy buli lesz?
– Nem lesz semmi különös felhajtás. Itthon maradunk, s ahogy egy kisvilágbajnokhoz illik, csak kicsit bulizunk…
origo.hu
Miközben keresztényeket ölnek, az unió Koránt kutat – ez lenne a prioritás?
