A bravúrban bízik a szövetségi kapitány

Két nap pihenő után folytatódott tegnap a portugáliai férfi kézilabda-világbajnokság, s a magyar együttes lapzártánk után az aranyéremre is esélyesnek tartott, de itt egyszer már megbotló Svédország ellen lépett pályára. Skaliczki László szövetségi kapitány szerdán reggel elsősorban annak örült, hogy a horvátok elleni csatában kisebb sérüléseket szenvedő játékosok rendbe jöttek, és vállalhatták a mérkőzést. A kapitány abban bízott, hogy mindenki kellően átérzi, a sors egy újabb esélyt adott az együttesnek, amellyel élni illene. Ehhez persze óriási bravúr kell, s csak elszánt, felszabadult játékkal lehet pontot szerezni az Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes Svédország ellen.
Talán kissé meglepő, de a két válogatott összecsapásaiból eddig a magyarok kerültek ki jobban, hiszen a harminchárom mérkőzésből tizenhetet sikerült megnyerni, míg tizenöt esetben az ellenfél örülhetett a találkozó végén. A legutóbbi alkalommal 1999-ben a Világkupán 25-25-ös döntetlent játszott a két együttes. A múlt tehát kedvező volt, ám Portugáliában a svédek számítottak esélyesnek, még akkor is, ha Espinhóban a szlovénekkel szemben a csoportmérkőzések során egyszer vereséget szenvedtek. A világhírű svéd kapitány, Bengt Johansson morgott is a 29-25-ös kudarc miatt, ugyanis csapata hiába végzett a D csoport élén, ezt a vereséget hozta magával a középdöntőbe.
A svédek egyébként nem panaszkodhatnak, mert állítólag éppen miattuk jelölték ki csak az utolsó pillanatban a középdöntők helyszíneit. A skandinávok – némi szponzori nyomás hatására – elérték, hogy függetlenül attól, hányadik helyen végeznek a csoportban, Espinhóban maradhassanak. Ez ellen hiába tiltakozott a többi válogatott, semmilyen eredménye nem lett a kivételezésnek, amely felettébb furcsa képet fest a nemzetközi szövetségről.