Ahonent nem érdekli az Audi

Nincs az az érzésem, hogy becsaptak volna! – hangoztatta a síugrók 51. négysáncversenyének második helyezettje, a német Sven Hannawald. Másként ítélte meg a helyzetet a német válogatott másodedzője, Wolfgang Steiert: „Pimaszság volt visszatartani Hannawaldot, ezzel öt-hat métert vesztett.” A vita oka: a zsűri – állítólag túl erős hátszél miatt – Bischofshofenben, a tíznapos turné utolsó állomásán leparancsolta a gerendáról a németek legjobbját, aki ezt követően 0,7 pontnyi különbséggel kénytelen volt lemondani a nap győzelméről.

-SÍUGRÁS-
Nem ezen az egyetlen ugráson múlott volna a végső siker. A rossz időjárási viszonyok mellett lefolyt versenysorozat – minden esztendőben az egyik első jelentős sportesemény – a „hallgatag finn”, Janne Ahonen sikerét hozta, aki 1998–1999 után másodszorra utasította maga mögé az ellenfeleket, annak ellenére, hogy Garmisch-Partenkirchenben bukott. Hasonló hibát elkövetve a múltban mindöszsze két síugró volt képes arra,
hogy a maga javára döntse el
az Oberstdorf–Garmisch-Partenkirchen–Innsbruck–Bischofshofen állomásokból álló sorozatot: a finn Veikko Kankkonen (1964) és a keletnémet Helmut Recknagel (1958/59).
„Ahonen megérdemelte a győzelmet, ő volt a mezőny legkiegyensúlyozottabban és legmegbízhatóbban ugró tagja – ismerte el őszintén Hannawald. – Aki a mai kemény konkurenciaharcban bukás után is képes az élre kerülni, minden tiszteletet megérdemel.”
Az eredménylisták tanulmányozása az egy évvel ezelőtti eseményekre emlékeztet, amikor a németek ezúttal ezüstérmes sztárja tarolt, és négy első hellyel fölényesen állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Akkori teljesítménye azért is különleges, mert ezúttal a sáncok mindegyikén más és más induló diadalmaskodott. A remek nyitányról gondoskodó Hannawaldot a szlovén Primoz Peterka, majd Ahonen követte az első helyezettek sorában, végül a befejezés meglepetést hozott: az a norvég Björn Einar Romören győzött, aki mindeddig egyetlen hetedik hellyel dicsekedhetett a Világkupa-sorozatban.
A tökéletes televíziós közvetítések jóvoltából a téli sportok egyik legnépszerűbb ágává fejlődött síugrás és sírepülés legjobbjainak sorában a huszonöt esztendős Ahonen „szürke verébnek” számít. A sajtótájékoztatókon rendre titokzatos hallgatásba burkolózik. Tartózkodó szerénységével nem tett eleget a közönség, a szervezők meg a tévériporterek azon elvárásának sem, amely a győztestől nem csupán elvárja a látványos örömkitöréseket, hanem egyenesen megköveteli azokat. Ahonen azonban nem hajlandó magára vállalni a médiasztárok szerepét.
Az iskolát kilenc esztendő után elhagyó és attól kezdve kizárólag a sportra koncentráló finn a lassú sáncokat kedveli, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy ezeken tudja a legjobban kamatoztatni fizikai erejét és ugrótechnikáját. Pénzdíjainak 15-20 százalékát edzője, Ari Saukka kapja. Feleségével, Tiiaval meg tizennégy hónapos kisfiával, Micóval Lahti közelében él. Világbajnokságokon meg olimpiai játékokon mindeddig csak a finn csapat tagjaként könyvelt el sikereket. Titkos szenvedélye a száguldás. BMW M5-ös autójával és Kawasaki motorkerékpárjával szívesen hagyja figyelmen kívül hazája közlekedési előírásait. A négysáncversenyen kapott tiszteletdíj – egy Audi A6 Quattro gépkocsi – viszont nem tudta magával ragadni, amit a „hallgatag finn” így magyarázott: „Szép elismerés, de előnytelen. Finnországban igen magasak a vámok, az autó így drága ajándék.”
A negyvennyolcezer euró pénzdíjat jobban tudja használni, új, 330 négyzetméteres villájának költségei ugyanis erősen megviselték Ahonen bankszámláját.
Hannawald apró lakásába, Hinterzartenbe húzódik vissza, hogy kipihenje a versenysorozat fáradalmait. Májusban meniszkuszoperáción esett át, a nyári erőnléti munkát nem tudta maradéktalanul elvégezni.
„Már Garmischban éreztem, hogy szervezetem akkumulátorai gyorsan kiürülnek. Sokak szemében a második hely – különösen a tavalyi szereplés után – csalódásnak számít. Jómagam azonban már egy hatodik hellyel is elégedett lettem volna” – hangoztatta Hannawald, akinek nem marad sok ideje a pihenésre, hiszen a hét végén már részt vesz a következő Világkupa-versenyen Liberecben.
A négysáncturné mérlegének megvonásánál nem szabad megfeledkezni az osztrákokról. Toni Innauer szövetségi edző vezetése alatt a „sógorok” nagyot léptek előre, az első tíz helyezett között négy osztrák versenyző nevével (Höllwarth, Liegl, Goldberger, Morgenstern) találkozunk. Egyetlen más nemzet sem büszkélkedhet hasonló blokkal. Közülük mindegyik képes arra, hogy az idény bármelyik további rendezvényén móresre tanítsa a konkurenciát. Höllwarth továbbra is az idei síugró Világkupa egyik esélyese.