Az edzés végére elfogyott a csapat

A közepesnek mondható őszi szezon után a folytatás, pontosabban a 2003-as évkezdés sem sikerült a legjobban az UTE néhány futballistája számára. Az idei első, Megyeri úti keddi edzésre néhányan nem szívesen emlékeznek majd vissza. A legrosszabbul a kapus, Posza Zsolt járt, ő ugyanis állkapocscsonttörést szenvedett, amikor összeütközött Kovács Zoltánnal. Mivel a frissen operált Poszának minden bizonnyal a nehezére esik ma a beszéd, ezért a baleset másik „áldozatát”, Kovács Zoltánt kérdeztük az esetről.
– Az edzés végén, már a játék közben történt, hogy egy középre adott labdára indultam. Ahogy jött befelé, láttam, hogy nem tudom elérni, ezért visszahúztam a lábam, ám a havon elestem, s magatehetetlenül csúsztam. Zsolt azonban kivetődött a labdára, s beleütközött a térdembe – mondta Kovács.
– Ebből még nem következik ilyen súlyos sérülés…
– Ebből még valóban nem, ám mindketten nagy lendülettel érkeztünk, a havon még fel is gyorsult a mozdulatunk, ráadásul a térdem pontosan Zsolt száját találta el. Reccsenést hallottam, s akkor már tudtam, baj van. Szerencsére nem vesztette el az eszméletét, az arcát fogva bement az öltözőbe, onnan vitték el az Árpád kórházba. Én rosszabbul néztem ki, a térdemet felszakította Posza foga, ömlött belőle vér. Össze kellett varrni, néhány napig nem edzhetek. Ettől függetlenül Zsolt volt a szerencsétlen ütközés kárvallottja.
– Találkozott azóta vele?
– Miután összedrótozták az állkapcsát, kiengedték a kórházból, s ma már kijött a pályára. El van keseredve, hiszen az ősszel is sokáig sérült volt, most kezdte volna újra az edzéseket.
– Jószerivel még semmi nem történt, máris két sérültje van a csapatnak.
– Pontosítanék: három. Hogy meglegyen a magyar igazság, Lerant lábizma is meghúzódott a gyakorlás közben. Ennél már csak jobb jöhet…