Meglepő és megtisztelő

Dolgozik, a gyermekét neveli, s közben röplabdázik. Igazi amatőrként, úgymond szerelemből, mert a játéktól, amellyel nem ma ismerkedett meg, képtelen elszakadni. Aztán egyszer csak – a szegediek miskolci meccse után – megkeresi a szövetségi kapitány, hogy számítana rá az Európa-bajnoki selejtezőkön.

- Röplabda -

Meglepő és mulatságos – így kommentálja beválogatását a szegedi Dobos Ildikó, aki igazi nőként az életkorát nem hajlandó elárulni, csak annyit mond, hogy ő még a régi iskolát képviseli. Ami a honi röplabda esetében annyit jelent, hogy az edzői megtanították neki a sportág minden csínját-bínját, képzett játékosként bocsátották útjára.
„Amikor Ludwig Zsolt, a kapitány elárulta, mi a terve, azonnal azt kérdeztem, tudja-e egyáltalán hány éves vagyok? – meséli Dobos. – Mondta, hogy persze, s azt is, hogy nem érdekli a korom. Engem akar irányítónak, mert szerinte én vagyok rá a legalkalmasabb, sokat tehetek azért, hogy a csapat a csehek és az ukránok elleni mérkőzésen kiharcolja az Európa-bajnoki részvételt. Ha ő mondja, biztosan így van – gondoltam –, és némi gondolkodás után igent mondtam.”
Nyolc esztendeje már szerepelt a válogatottban Dobos – akkor világbajnoki selejtezők voltak napirenden –, ám, ha lehet ilyet mondani, most jobban örül, hogy számítanak rá.
„A váratlan ajándék mindig édesebb, meg persze arról is szó van, hogy ezzel a mostani megtiszteltetéssel megkoronázhatom a pályafutásomat” – elmélkedik az irányító, aki – mint mondja – elsősorban dolgozó ember és anya, s csak utána játékos. Éppen ezért, mielőtt döntött volna, munkahelyén, a Westelnél kikötötte, hogy nem kíván semmiféle különkedvezményt, a szabadsága terhére lesz válogatott.
„Fontos a munkám, fontos a játék is, de maradok színtiszta amatőr. Éppen ezért mostanság meglehetősen fáradt vagyok, edzek reggel, mielőtt bemennék a céghez, és edzek munka után is. Nem éghetek le… Én még a régi nagyoktól, Barditól, Torma Ágitól, Szalainétől leshettem el a röplabda titkait, azt is megtanultam tőlük, hogy fölkészületlenül, tartás nélkül illetlenség a pályára lépni” – magyarázza a régi-új válogatott.
Dobos örül annak, hogy az ifjabbak közül azokkal játszhat majd együtt, akikkel mindig különösen jó volt a viszonya – Dambenzet, Czakó és Nagy Mariann nevét említi –, ami azért fontos, mert: „Összhang nélkül semmire se megy az irányító, azaz nem is az irányító, hanem az ember. És persze nem csak a röplabdában.”