- Kosárlabda -
Nagyon is tisztában voltak vele a magyar válogatott játékosai, hogy Tallinnban meg kell majd szakadni az Eb-részvételt jelentő győzelemért. Az észt csapat ugyanis a lettországi hosszabbításos sikerével még esélyes volt a harmadik helyre a D csoportban, de ahhoz legalább 24 ponttal kellett volna nyernie a mieink ellen.
Hogy tehát harapnak majd, afelől senkinek nem volt kétsége. Hogy a közönség síppal, dobbal, nádi hegedűvel segíti őket a transzállapot elérésében – ezen sem lepődtünk meg. Az viszont, hogy a magyar Himnusz helyett ki tudja, milyen dallamot kevert fel a helyi „lemezlovas” – nem volt szép tőlük. Mindegy, eggyel több ok, hogy megmutassuk nekik – gondolhatták a játékosok.
A gondolat azonban nem vált tetté, mert noha Gulyás kezdte a pontgyártást, utána hosszú ideig iszonyú energiákat emésztett fel az, hogy futni kellett az eredmény után. Egészen a harmadik negyed kezdetéig: ekkor bejöttek a gyors indítások, az észtek fáradni látszottak, és a 28. percben – a mérkőzésen másodszor – újra vezetett Varga Mátyás szövetségi kapitány együttese (53-52). Sajnos, utoljára. A záró felvonást nem bírta a gárda, a játékosok idegesek, a dobások sokszor pontatlanok voltak, míg a hazaiak kísérletei bejöttek, s legjobbjuk, Müürsepp triplájával az utolsó másodpercekben 13 pontosra növelték a különbséget (88-75).
Az Eb-szereplésünk ekkor már az Izrael–Románia találkozó eredményén múlott. Nem kellett volna, hogy így legyen. Ha a csapat nem veszíti el tartását a második félidőben Lengyelországban (88-65), ha jobban játszva nagyobb különbséggel győzi le Fehéroroszországot Debrecenben (83-53), s ha nem engedi el az észt csapatot az utolsó percekben, akkor Izrael legfeljebb a 92-es amerikai Dream Team honosításában bízhatott volna. Így azonban a mieink annyira megkönnyítették a dolgukat, hogy „csupán” húszpontos győzelemre volt szükségük ahhoz, hogy kosárarányban (829/804 = 1,031094) jobbak legyenek a magyaroknál, s ők utazhassanak szeptemberben Svédországba.
Hasonlóan vélekedett Varga Mátyás szövetségi kapitány a tallinni vereség után: „A középdöntő-sorozatban sok esélyünk volt, de nem éltünk velük. Nem kellett volna kikapnunk Lengyelországban, jobban meg kellett volna vernünk a fehéroroszokat, és most Észtországban is volt lehetőség a sikerre. Amikor a harmadik negyedben átvettük a vezetést, a bírók több vitatható ítéletet is hoztak.”
A hazai kosárlabda-társadalom tehát lélegzetvisszafojtva várta a hírügynökségi jelentést a tegnap lejátszott Izrael–Románia találkozóról. Az izraeliek 43-24-re vezettek a félidőben, így a második két negyedben csak néhány pontot kellett hozzátenniük az előnyükhöz a biztos siker érdekében. Végül 91-63-ra, 28 pontos különbséggel nyertek, ami bőségesen elegendő volt a számukra ahhoz, hogy negyedik legjobb csoportharmadikká lépjenek elő. Az izraeliek 738-707-es pontkülönbséggel, 1,0438-as pontaránnyal zártak, így a magyarok helyett ők a 2003-as Eb résztvevői.
Számunkra pedig maradtak a keserű tanulságok, meg némi értetlenség afölött, vajon hogyan engedhette meg a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség (FIBA), hogy ilyen kiélezett helyzetben az izraeli válogatott minden más eredmény ismeretében szombat helyett vasárnap játssza le utolsó mérkőzését.
D csoport, 10., utolsó forduló: Észtország–Magyarország 88-75 (17-14, 22-17, 18-24, 31-20) Tallinn, 4500 néző, vezette: Pukl (szlovén), Mäntya: (finn). Pontszerzők: Müürsepp 20/3, Kikerpill 18/12, Tein 14/6, Pärn 13, Kriisa 11/3, Metstak 7, Pehka 5/3, illetve Dávid 19, Dzunics 15/3, Gulyás 14, Németh 11, Kálmán 9, Mészáros 7/6. Franciaország–Lettország 96-78. A végeredmény: 1. Franciaország 18 pont, 2. Lettország 16, 3. Magyarország 15, 4. Észtország 15, 5. Fehéroroszország 13, 6. Lengyelország 13.
Dolgoznak az áramszolgáltatás helyreállításán vihar közben is
